a

Kiejtés
- IPA: [ ˈɒ]
Betű
- a magyar ábécé betűje
- a - Értelmező szótár (MEK)
- a - Etimológiai szótár (UMIL)
- a - Szótár.net (hu-hu)
- a - DeepL (hu-de)
- a - Яндекс (hu-ru)
- a - Google (hu-en)
- a - Helyesírási szótár (MTA)
- a - Wikidata
- a - Wikipédia (magyar)
- Alsó nyelvállású, hátul képzett, ajakkerekítéses rövid magánhangzó.
- Ennek írásjegye (a, A).
- Első.
- a) pont
- I. a. osztály
- A-vitamin
- a román ábécé első betűje > ă
Kiejtés
Névelő
a
- Meghatározott, már említett vagy ismert személyt, dolgot jelentő köznév, illetve ilyennek alakult szószerkezet előtt levő szó.
Használata
- Az a névelőt akkor használjuk, ha az egyes számban lévő főnév mássalhangzóval kezdődik. Párja az az.
Fordítások
nem nélküli névelő
hímnemű névelő
Főnév
Indulatszó
a
- (népies) Bizony.
- Nem hiszem, nem a!
- (népies) <Távolra mutatva:> ni!
- Nézd a!
- (tájszó) (gyermeknyelv) <A figyelmet valamely hangra irányító szóként.>
- A! Hallod?
- <Bosszúság, rosszallás, csodálkozás kifejezésére.>
- A, nincs kedvem!
- A, de szép!
- (bizony): 5
- (ni!): 5
- (<A figyelmet valamely hangra irányító szóként>): 5
- (<Bosszúság, rosszallás, csodálkozás kifejezésére>): 5
Kiejtés
Elöljárószó
a
- <részeshatározóként> -nak/-nek
- <időhatározóként> -kor, -án, -én, múlva, után
- <helyhatározóként> -ba/-be, -ra/-re, -on/-en/-ön, -hoz/-hez/-höz
- <módhatározóként> -val/-vel
- -andó/-endő
Szókapcsolatok
- los asuntos a tratar - a megtárgyalandó ügyek