aszpik

Hungarian

Etymology

Internationalism, via German Aspik (“aspic”) and directly from French aspic (“asp; aspic”). First attested in 1836.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɒspik]
• Rhymes: -ik
• Hyphenation: asz‧pik

Noun

aszpik (plural aszpikok)

1. (cooking) aspic, meat jelly

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	aszpik	aszpikok
accusative	aszpikot	aszpikokat
dative	aszpiknak	aszpikoknak
instrumental	aszpikkal	aszpikokkal
causal-final	aszpikért	aszpikokért
translative	aszpikká	aszpikokká
terminative	aszpikig	aszpikokig
essive-formal	aszpikként	aszpikokként
essive-modal	—	—
inessive	aszpikban	aszpikokban
superessive	aszpikon	aszpikokon
adessive	aszpiknál	aszpikoknál
illative	aszpikba	aszpikokba
sublative	aszpikra	aszpikokra
allative	aszpikhoz	aszpikokhoz
elative	aszpikból	aszpikokból
delative	aszpikról	aszpikokról
ablative	aszpiktól	aszpikoktól
non-attributive possessive – singular	aszpiké	aszpikoké
non-attributive possessive – plural	aszpikéi	aszpikokéi

Possessive forms of aszpik

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	aszpikom	aszpikjaim
2nd person sing.	aszpikod	aszpikjaid
3rd person sing.	aszpikja	aszpikjai
1st person plural	aszpikunk	aszpikjaink
2nd person plural	aszpikotok	aszpikjaitok
3rd person plural	aszpikjuk	aszpikjaik

Derived terms

• aszpikos

See also

• kocsonya
• zselatin

Further reading

• aszpik in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
• aszpik in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2026).