vereség

Hungarian

Etymology

ver (“to beat”) +‎ -eség

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈvɛrɛʃeːɡ]
• Hyphenation: ve‧re‧ség
• Rhymes: -eːɡ

Noun

vereség (plural vereségek)

1. defeat

   Antonym: győzelem

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	vereség	vereségek
accusative	vereséget	vereségeket
dative	vereségnek	vereségeknek
instrumental	vereséggel	vereségekkel
causal-final	vereségért	vereségekért
translative	vereséggé	vereségekké
terminative	vereségig	vereségekig
essive-formal	vereségként	vereségekként
essive-modal	—	—
inessive	vereségben	vereségekben
superessive	vereségen	vereségeken
adessive	vereségnél	vereségeknél
illative	vereségbe	vereségekbe
sublative	vereségre	vereségekre
allative	vereséghez	vereségekhez
elative	vereségből	vereségekből
delative	vereségről	vereségekről
ablative	vereségtől	vereségektől
non-attributive possessive – singular	vereségé	vereségeké
non-attributive possessive – plural	vereségéi	vereségekéi

Possessive forms of vereség

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	vereségem	vereségeim
2nd person sing.	vereséged	vereségeid
3rd person sing.	veresége	vereségei
1st person plural	vereségünk	vereségeink
2nd person plural	vereségetek	vereségeitek
3rd person plural	vereségük	vereségeik

Derived terms

Expressions

• vereséget szenved

Further reading

• vereség in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.