Academia.eduAcademia.edu

Outline

Title
Abstract
Summary
References
All Topics
History
Medieval History

„II. András és a Latin Császárság”, Hadtörténelmi Közlemények 126 (2013) 2: 461-80. [King Andrew II of Hungary and the Latin Empire of Constantinople]

Profile image of Attila BárányAttila Bárány
visibility

…

description

21 pages

Abstract

A szakirodalom jó része András külpolitikáját, s azon belül különösen balkáni szerepvállalását csupán azon, minden mást elsöprő törekvésének tükrében vizsgálja, hogy megszerezze a latin császári címet. Gyakran felmerül, hogy ezért indult útnak keresztes hadjáratra, hiszen 1216-ban meghalt Flandriai Henrik császár, s így próbált a latin trónra támasztott igényének érvényt szerezni. A tanulmány azt vizsgálja, hogy valóban a Latin Birodalom trónjára pályázott-e uralkodónk. 1 A magyar történetírásban sokan foglalkoztak a kérdéssel, többnyire a nélkül, hogy a korabeli forrásokat vagy a keresztes hadjáratok nemzetközi szakirodalmát áttekintették volna. Pauler Gyula úgy vélte, a latin bárók egy része András jelöltségét támogatta, azzal indokolva, hogy húga, Margit/Mária volt bazilissza állt Thesszaloniké királyságának az élén, s a király "nem is idegenkedett a tervtől". 2 Fraknói Vilmos úgy ítélte meg, hogy a király "fordulatát" az idézte elő, hogy "a hadjárat örve alatt" latin császári "jelöltsége érdekében szándékozott működni". 3 Hóman Bálint úgy látta, a király "huszonkét év óta minden elképzelhető ürüggyel halogatta keresztes fogadalmának teljesítését, de most egyszerre sürgőssé vált szentföldi útja" -azért, mert a latin trónra kívánt ülni. A hadjárata előtt bejelentette trónigényét a pápánál. 4 Nem értek egyet Vajay Szabolccsal, aki valós esélyt látott András császárságára, és egészen odáig ment, hogy a korona megszerzésének kudarcát annak tulajdonítsa, hogy a pápa a keresztes hadjárat sikertelensége feletti mérgében nem tette meg császárnak. 5 Moravcsik Gyula csupán András trónjelöltségének elvi lehetőségét említette meg, ennél tovább azonban nem ment. 6 Kristó Gyula is amellett foglalt állást, hogy Andrást a császári trón elnyerésének lehetősége sarkallta a hadjáratra. 7 Néhány éve Szovák Kornél is úgy fogalmazott, hogy a király keresztes hadjárata mögött ez volt az egyik döntő motívum. 8 Egyetértek ugyanakkor András keresztes hadjáratának kutatójával, Veszprémy Lászlóval, amikor úgy fogalmazott néhány éve, hogy máig nem tisztázott, hogy a király keresztes terveit mennyiben motiválta a bizánci trón megszer-1 Egy másik tanulmányomban II. András balkáni külpolitikáját jártam körbe, ott viszont nem tértem ki részletesen e kérdéskörre. II. András balkáni külpolitikája. In: II. András és Székesfehérvár. Szerk. Kerny Terézia -Smohay András. (Magyar királyok és Székesfehérvár II. A Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum kiadványai, 7.) Székesfehérvár, 2012. 129-173. o. A tárgy igen összetett, sok esetben nem függetleníthető a balkáni külpolitikával, illetve a keresztes hadjárattal, így némely esetben röviden összefoglalom a fenti tanulmányban tett megállapításaimat.

Related papers

Domonkos kolostorok birtokai a későközépkorban (+ Estates of Dominican convents in Late Medieval Hungary - english version translated by the Author)
Beatrix F. Romhányi

Századok, 2010

A do mon kos ren det ha gyo má nyo san -és egyéb ként he lye sen -a kol duló ren dek kö zött szo kás szá mon tar ta ni. A késõ kö zép kor ban azon ban a rend arcu la ta je len tõ sen meg vál to zott. A vál to zá sok elõ ször és el sõ sor ban a nyu gat-és dél-eu ró pai rend há za kat érin tet ték, de fo ko za to san át ter jed tek Kö zép-Eu ró pára is. A késõ kö zép kor ban nem csak a ren di re for mok és a do mon kos obszervancia meg je le né se fi gyel he tõ meg, ha nem a ren di gaz dál ko dás át ala ku lá sa is: a ko ráb bi idõ szak ban a do mon kos ko los to rok, ha kap tak is in gat lant ado mány ba, azt kö te le sek vol tak el ad ni és az árát for dít hat ták sa ját cél ja ik ra. 1425-tõl azonban egyes ko los to rok V. Már ton pá pá tól en ge délyt sze rez tek arra, hogy in gat lan bir to ka ik le hes se nek, 1475-ben pe dig IV. Sixtus pápa ezt az en ge délyt az egész rend re ki ter jesz tet te, egyúttal megszüntetve a rend kolduló jellegét. 1 A dön tés hát te ré ben a gaz da ság át ala ku lá sa állt. A rend ala pí tó Szent Domon kos szán dé ka egy moz gé kony, a lel ki pász tor ko dás ban és a misszi ó ban ha tékony kö zös ség lét re ho zá sa volt. Ez zel a cél ki tû zés sel a 13. szá za di -Eu ró pa nagy ré szén alap ve tõ en még na tu rá lis -gaz dál ko dás nem volt össze egyez tethe tõ. Emel lett per sze más szem pont ok, mint pél dá ul a sze gény ség kö zös sé gi értel me zé se, is fon tos sze re pet ját szot tak. A 15. szá zad ra azon ban a vi szo nyok gyö ke re sen meg vál toz tak. Eu ró pa nyu ga ti fe lén a fe ke te ha lál és a száz éves hábo rú pusz tí tá sai je len tõs né pes ség csök ke nést és a föld bir tok okon ko moly munka erõ hi ányt okoz tak. A bir to kok új faj ta hasz no sí tá sa, a bér be adás el ter je dé se egy ben azt is je len tet te, hogy a föld bir to kos már nem fog lal ko zott fel tét le nül a bir tok igaz ga tás napi te en dõ i vel. Ehe lyett a bér lõ tõl a szer zõ dés ben ki kö tött napon meg kap ta a ki al ku dott össze get, va gyis sta bil, ki szá mít ha tó, a ter més in gado zá sá tól füg get len jö ve de lem hez ju tott. Ez a bir tok hasz no sí tás a do mon kos rend szá má ra is új le he tõ sé ge ket kí nált. En nek kö vet kez mé nye az 1475. évi pápai en ge dély. A le he tõ ség ugyan ak kor nem fel tét le nül je len ti azt, hogy min den rend tar to mány ban és min den rend ház ban egy for mán él tek is vele, az azon ban, hogy hol és milyen mértékben, milyen összetételben tûntek fel birtokok a domon ko sok kezén, nemcsak Magyarországon igényel további kutatást. 2 1 A pá pai bul la 1475. jú ni us 1-jén kelt, l. P. Daniel Antonin Mortier OP: Histoire des maîtres généraux de l'Ordre des Frères Prêcheurs IV. 1400 -1486 . Pa ris 1909 Bár az ál ta lá nos rend tör té ne tek ben ter mé sze te sen meg em lí tik az in gat la nok bir tok lá sát enge dé lye zõ pá pai bul lá kat, a szak iro da lom azon ban ez zel a kér dés sel rész le te i ben nem igen fog lal kozott ed dig. Ada tok a ko los to rok bir to ka it il le tõ en az egyes há zak tör té ne té ben ta lál ha tók, ezek összefog la ló ér té ke lé se azon ban még nem ké szült el. A kol du ló ren dek nek a gaz da ság ról val lott kö zép ko ri né ze te it fog lal ta össze Mar cin Bukala: Mendicant Friars and the Development of Medieval Notions

View PDFchevron_right
Heinrich Hentzi, a budavári Leonidász
Róbert Hermann

2013

A svájci származású, debreceni születésű Heinrich Hentzi von Arthurm vezérőrnagy 1848-1849-es magyarországi pályafutása-ha hihetünk a szakirodalomnak-alapvetően kudarc volt: a gondjára bízott egyik erődöt, Péterváradot sikertelenül próbálta a szerb felkelők kezére játszani; a másikat, az erődnek csak nagy jóindulattal nevezhető Buda várát pedig minden kitartása és hősiessége ellenére sem tudta megvédeni Görgei hadseregével szemben. Svájci származás, debreceni születés 1 Heinrich Hentzi von Arthurm egy svájci eredetű család saljaként 1785. október 24-én született Debrecenben. Nagyapja, Samuel Hentzi Bernben 1740-ben összeesküvést szőtt a városi tanács ellen, amiért száműzték, de rövidesen visszatérhetett. Miután azonban újabb összeesküvésbe keveredett, 1749-ben halálra ítélték és kivégezték, családját pedig száműzték. Özvegye, Josephine Korbisch bárónő és gyermekei ezek után a Habsburg Birodalom területén telepedtek le. Apja, Ludwig Hentzi cs. kir. szolgálatba lépett, s az 1. dragonyos ezred ezredeseként fejezte be katonai pályáját. Házasságából két fiú született. Ludwig a császári-királyi hadseregben szolgált, majd nyugállományú századosként az erdélyi Tordán telepedett le. Ő is magyar nőt vett feleségül, Torda város egykori híres főhadnagyának, Osztrovich Józsefnek a lányát, s Orbán Balázs szerint "Tordára telepedvén, testestől-lelkestől derék magyar emberré vált". 1848 novemberétől a város térparancsnoka volt, s személyes fellépésével több ízben is megmentette a várost a román felkelőcsapatok pusztításaitól. Orbán szerint "Tordán még most is áldva említik mint Torda egyik legnagyobb jóltevőj ének nevét". 2 Heinrich 1804-ben került hadapródként a cs. kir. mérnökkarba. 1804. szeptember 1jétől 1805. augusztus 31-ig a bécsi mérnökkari akadémián tanult Bourgois tábornok parancsnoksága alatt. 1805. szeptember l-jén nevezték ki főhadnaggyá, s 1806. július 31-éig a morvaországi Olmützben szolgált Ocrini tábornok alatt. Itt az erőd franciák általi körülzárolása alkalmával visszaszerzett egy a franciák által elfoglalt élelmiszerszállítmányt. Innen

View PDFchevron_right
Erdélyi főrangú családok gyermekei a kalksburgi jezsuita kollégiumban és a bécsi Theresianum gimnáziumában: 1867-1918
Magdolna Rébay

2017

View PDFchevron_right
A diplomácia iskolája Miksa főherceg V. Károly német-római császár udvarában (1544-1548)
Zoltán Ujj

Külügyi Műhely

Habsburg Miksa (1527–1576) főherceg, I. Ferdinánd (1503–1564) magyar király fia és örököse 1544 és 1548 között kisebb megszakításokkal több, mint három évet töltött el nagybátyja, V. Károly (1500–1558) német-római császár udvarában. Ez az időszak az ifjú herceg, uralkodásra való felkészítésének gyakorlati időszaka volt, amelynek megismerésén keresztül érthetőbbé válik a Habsburg Monarchia működése és a Magyar Királyság kora újkori sorsának alakulása. Miksa – a Habsburg uralkodók többségéhez hasonlóan – ritkán került a magyar történettudomány látókörébe, pedig az ország szempontjából meghatározó évtizedekben volt a politika egyik legfontosabb szereplője. A tanulmány alapjául szolgáló kutatás bécsi levéltári források, valamint magyar és idegennyelvű szakirodalom alapján követi végig a főherceg útját, különös tekintettel a diplomáciai készségek megszerzésére. A főherceg későbbi tevékenységének szempontjából a császár melletti tanulóévek jelentősége tagadhatatlan. Miksa ekkor alapozta m...

View PDFchevron_right
A magyar királyi és az osztrák hercegi család 1380. évi házassági szerződésének két sokpecsétes oklevele
Pál Lővei

2015

A magyar királyi és az osztrák hercegi család 1380. évi házassági szerzôdésének két sokpecsétes oklevele Régi tervünket váltottuk valóra 1998-ban, amikor megkezdtük középkori pecsétjeink egy sajátos csoportjának publikálását. Akkor két I. Károly-kori oklevél pecsétjeinek leírását tettük közzé, 1 most egy (valójában kettő) 1380. évire kerül sor. 2 Olyan okleveleket vettünk célba, amelyeken nagyszámú pecsét található. Többségük nemzetközi megállapodás, de akad olyan, amely az uralkodó és felesége, vagy az uralkodó és a rendek szerződését rögzítette. A 14-15. században minden országos jelentőségű döntéshez hozzá kellett járulniuk a királyon kívül a rendeknek is, de legalább az egyházi és világi országnagyoknak, akik az akkori felfogás szerint "az ország egyetemét" képviselték. Ahhoz, hogy a szerződés érvényes legyen, nekik is meg kellett azt erősíteniük a saját nevükben. E dokumentumokon tehát a kor vezető politikai személyiségeinek pecsétjei függenek, s minthogy általában feltüntetik gazdájuk nevét és cí merét, igen értékes forrásul szolgálnak a heraldika, a genealógia és a társadalomtörténet számára, a politikai vezető réteg legfontosabb önkifejezési módjával ismertetvén meg bennünket. Ezúttal annak a szerződésnek a pecsétjeit vesszük szemügyre, amelyet Nagy Lajos király, valamint anyja és felesége kötött 1380. február 12-én Zólyomban III. Lipót osztrák herceggel Lajos leánya, Hedvig és Lipót fia, Vilmos házasságáról. Az okmányt két, egy latin és egy német nyelvű változatban állították ki (mindkettő Bécsben található), 3 és azonos módon pecsételték meg. A záradékban 37 személy -9 főpap és 28 világi úr -hozzájárulása olvas-

View PDFchevron_right
Arisztokrata jelenlét a pozsonyi királyi katolikus főgimnáziumban a dualizmus korában
Magdolna Rébay

2015

View PDFchevron_right
Akadémiai nagyszótár = The Historical Dictionary of Hungarian
Istvan Kenesei

Az elmúlt négy év folyamán, az előzetes terveknek megfelelően elkészült és megjelent a Nagyszótár első két kötete (www.nytud.hu/publ/nszt) 1119 és 1550 lapon. A publikált első kötet tartalmazza a szótár forrásanyagának teljes bibliográfiáját és az egyéb segédleteket: az Elekfi László által készített ragozási szótár kódjainak részletes feloldását. A második kötet az A-Azsúroz címszavak közötti szóállományt tartalmazza. A publikált köteteken túlmenően kéziratban legalább első változatban elkészültek már a B és C betűs szócikkek is, ezek szerkesztése, javítása folyamatban van. Az OTKA-keretből foglalkoztatott Varga Éva Katalin a szócikkíráson kívül részt vett a forrásjegyzék tételeinek filológiai ellenőrzésében és javításában. | The first two volumes of the Dictionary of the Hungarian Language have been published (on 1119 and 1550 pages, respectively) according to the objectives outlined in the grant proposal, cf. www.nytud.hu/publ/nszt. The first volume of contains the full bibliograp...

View PDFchevron_right

References (20)

  1. Pauler 1893. II. k. 77. o.; Hóman 1928. 23. o.; Kristó Gyula -Makk Ferenc: Az Árpád-házi uralkodók. Budapest, 1988. (A továbbiakban: Kristó -Makk 1988.) 249. o.
  2. Chronique Ernoul et Bernard le Trésorier. Ed. M. L. de Mas Latrie. Paris, 1871. (A továbbiakban: Ernoul.) venerabili Willermo, Tyreni archiepiscopo.
  3. L'estoire de Eracles Empereur et la conqueste de la terre d'Outremer. In: Recueil des Historiens des croisades. Historiens Occidentaux II. Paris, 1859. (A továbbiakban: Eracles.) 321-322. o.
  4. Jacques de Vitry [Jacobus de Vitriaco]: Historia Iherosolimitana. In: Histoire des Croisades de Jacques de Vitry. (Collection des mémoires relatifs à l'historire de France depuis la fondation de la monarchie française jusqu'au XIII e siècle, 22) Par M. Guizot. Paris, 1825. (A továbbiakban: Jacques de Vitry.) 328. o.; Iacobus de Vitriaco: Epistolae ad Honorium III papam. In: Catalogus fontium historiae Hungaricae aevo ducum et regum stirpe Arpad descendentium ab Anno Christi DCCC usque ad Annum MCCI. Ed. Gombos F. Albin. I-III. k. Budapest, 1937. (A továbbiakban Gombos: CFHH) II. k. 1217. o. 34 Gesta crucigerorum Rhenanorum. In: Quinti belli sacri Scriptores Minores. Ed. Reinholdus Röhricht.
  5. Genevae, 1879. (A továbbiakban: Gesta crucigerorum Rhenanorum.) 35-36. o. 35 Alberici Monachi Trium Fontium Chronicon. Edidit P. Scheffer-Boichorst. (Monumenta Germaniae Historica.) (A továbbiakban MGH.) Scriptores [in Folio] XXIII. [Chronica aevi Suevici] Hannoverae, 1874. (A továbbiakban: Alberici Monachi Trium Fontium Chronicon.) 906. o. 36 Ryccardi di Sancto Germano notarii chronica a. 1189-1243. In: MGH Scriptores [in Folio] XIX. [An- nales aevi Saevici] Hrsg. von G. H. Pertz. Hannoverae, 1876. (A továbbiakban: Ryccardi di Sancto Germano chronica.) 338. o.
  6. Oliverus Scholasticus: Historia Damiatina. In: Die Schriften des Kölner Domscholasters, späteren Bischofs von Paderborn und Kardinal-Bischofs von S. Sabina. Oliverus. Hrsg. von H. Hoogeweg. Tübingen, 1894. 162. o. 38 Chronica regia Coloniensis. In: MGH Scriptores rerum Germanicarum in usum scholarum separatim editi. XVIII. Hrsg. Georgius Waitz. Hannoverae, 1880. 237-239. o. 39 Franciscus Pipinus Bononiensis: Liber de acquisitione Terrae sanctae. In: Gombos: CFHH II. k. 949. o. 42 Georgii Acropolitae Opera. Recensuit August Heisenberg. Correctiorem Curavit Peter Wirth. Vol. 1. Stuttgardiae, 1978. (A továbbiakban Akropolites.) Cap. 14., 28. o.
  7. Powell 1986. 127-128. o.; Thomas C. Van Cleve: The Fifth Crusade. In: A History of the Crusades. Ed.
  8. Kenneth M. Setton. I-V. k. Madison, 1969. II. k. The Later Crusades 1189-1311. Ed. Robert Lee Wolff -Harry W. Hazard. (A továbbiakban: Van Cleve: The Fifth Crusade.) 386-388. o.; Kenneth M. Setton: The Papacy and the Levant (1204-1571). I-II. k. Philadelphia, 1976. (A továbbiakban: Setton 1976.) 44. o.; Joseph P. Donovan: Pelagius and the Fifth Crusade. Philadelphia-London, 1950. 29-30. o.
  9. Runciman 1951. III. k. 146. o.; Runciman 1999. 750. o. 45 "freiwillig oder umfreiwillig": Röhricht 1891. 23. o. Érdekes, Röhricht állítását csak Borosy András igazította helyre 1996-ban. Borosy András: A keresztes háborúk és Magyarország I-II. Hadtörténelmi Közlemé- nyek, 109. (1996) 1. sz. 3-41. o.; 2. sz. 11-52. o. (A továbbiakban: Borosy 1996.) 2. sz. 16. o. 46 Jean Longnon: L'empire latin des Constantinople et la principauté de Morée. Paris, 1949. (A továbbiak- ban: Longnon 1949.)
  10. M. Thomas. I-II. k. (Fontes rerum Austriacarum, Zweite Abtheilung, Diplomataria et acta, 12-14.) Wien, 1856. (A továbbiakban: Tafel -Thomas: Urkunden.) II. k. 194-95. o.
  11. Longnon 1949. 100. o.
  12. Robert Lee Wolff: The Latin Empire of Constantinople 1204-1261. (A továbbiakban: Wolff: Latin Empire.) In: A History of the Crusades. II. k. 206. o.; Wertner Mór: Az Árpádok családi története. Nagy-Becskereken, 1892. (A továbbiakban: Wertner 1892.) 396. o.; Setton 1976. 27. o.; Longnon 1949. 160-63. o. 50 Wertner 1892. 410. o. 51 Wolff: Latin Empire, 212. o.
  13. Innocentii III Romani Pontificis Opera omnia, PL, 216., 226-228.; Wertner 1892. 404. o.; Setton 1976.
  14. o.; Peter Lock: The Franks in the Aegean, 1204-1500. London, 1995. 58. o.; Longnon 1949. 106-108. o. 53 Almási Tibor: A tizenharmadik század története. Budapest, 2000. 26. o. 54 Wertner 1892. 404. o.; Wolff: Latin Empire, 207. o.
  15. Árpád-kori új okmánytár. Közzéteszi Wenzel Gusztáv. I-XII. k. Pest-Budapest, 1860-1874. (A további- akban: ÁÚO.) I. k. 190. o. 56 Kristó -Makk 1988. 248. o.
  16. "Tanti belli Andreas imperator declaratur, qui in hanc militiam sacrosanctumque delectum primus nomen ultro detulerat… cui autoritate pontificia summa Christianae reipublicae tradita fuerat": Antonius de Bonifinis: Rerum Ungaricarum decades. Ed. I. Fógel, B. Iványi, L. Juhász. 4 vols. Lipsiae-Budapestini, 1936-1941. Decas IV, Liber VII, 185, 190. Magyarul: "E fontos háború vezéréül Andrást nevezték ki, aki a szentséges sorozásnál elsőként adta a nevét e katonaságra… [rá] pápai felhatalmazással a keresztény közösség főségét bízták": Anto- nio Bonfini: A magyar történelem tizedei. Ford. Kulcsár Péter. Budapest, 1995. (http://www.tankonyvtar.hu/hu/ tartalom/tkt/magyar-tortenelem/adatok.html -a letöltés ideje 2013. április 23.) Második tized, Hetedik könyv, 185., 190. 216. o. 82 "…super exercitum Christianorum…capitaneus et dux preficitur": Chronici Hungarici compositio saeculi XIV. In: Scriptores Rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. Ed. Emericus Szentpétery. I-II. k. Budapest, 1937-1938. I. k. 217-505. o. cap. 175.; I. k. 465. o. Magyarul: "…a keresztények seregének kapitányává és vezérévé teszik meg": Képes Krónika. Ford. Bellus Ibolya. Budapest, 1987. 220- 221. o. Ugyanez szerepel Thuróczynál. Johannes de Thurocz: Chronica Hungarorum. I. Textus. Edd. Elisabeth Galántai et Julius Kristó. Budapest, 1985. cap. 99. 83 "Quand il furent assembles a Acre ensi comme vous avez oi, il furent un jor a parlement en la tente dou roi de Hongrie…": Eracles, 322. o. A szakirodalomban lásd például: Borosy 1996. 2. sz. 21. o. 84 "Or furent à Acre .iiii. rois et si ot moult grant peule [de toutes terres], qui arivés i estoit. Là prisent conseil qu'il iroient asegier .i. castel à .viii. liues d'Acre…": Ernoul, 411. o. 85 "…l'arméée du Seigneur se rassembla dans la ville d'Accon, armée nombreuse, commandée par trois rois, le rois de Jérusalem, de Hongrie et de Chypre": Jacques de Vitry, 328. o. 86 "…aderant hi principes apud Accon, scilicet rex Hungarie, rex Cypri, dux Austriae, rex Ierusalem…": Iacobus de Vitriaco: Epistolae: lásd a 33. jegyzetben, 1217. o. 87 "Post hec milicia quadrifarie divisa": Gesta crucigerorum Rhenanorum, 35. o. 88 "congregatus est exercitus Domini in Accon copiosus cum tribus regibus Jerusalem, Ungarie et Cypri": Oliverus Scholasticus, 162. o.; San Germanói Richárd meg sem említi a haditanácsban a magyar királyt: "apud Accon multitudo convenit. Qui cum rege, patriarcha Iherosolimitano, magistris domuum Hospitalis et Templi consilium ineuntes": Ryccardi di Sancto Germano chronica, 338. o. 89 "congregatus est exercitus in Acon… copiosus cum tribus regibus Hierusalem, Ungarie et Cypri. Sed primus omnium fuit Ungarorum rex": Franciscus Pipinus Bononiensis, 949. o. 90 Azaz az "ő" serege volt a keresztes sereg, és "ő" volt az élén. De konkrétan, hogy főparancsnok lett volna, Abú Sáma sem állítja. A részlet Major Balázs fordítása. Abú Sáma /Abu'l-Muzaffar (Szibt ibn al-Dzsauzí): Ke- resztesek arab szemmel. In: Magyarország és a keresztes háborúk. Lovagrendek és emlékeik. Szerk. Laszlovszky József -Majorossy Judit -Zsengellér József. Máriabesnyő-Gödöllő, 2006. 299. o.
  17. Major Balázs: A magyar keresztesek arab szemmel. In: Magyarország és a keresztes háborúk, 115. o. 92 Veszprémy 2008. 107. o.
  18. Borosy 1996. 2. sz. 25. o. Ezzel ért egyet Sweeney is: "a sereg vezetői nem tudtak közös tervben meg- egyezni és közösen harcolni": Lásd Sweeney 12. jegyzetben hivatkozott munkáját, 123. o. 94 Runciman 1999. 751. o. 95 Röhricht 1891. 24-28. o.; Van Cleve: The Fifth Crusade, 389. o. 96 Powell 1986. 127-133. o.
  19. Leonello Spada (1576-1622) freskója. II. András király Guérin de Montaigu nagymestertől átveszi a rend középkeresztjét, illetve az azzal járó habitust. A király mögött álló férfialak koronát helyez a király fejére, a hagyomány szerint ezen Jeruzsálem koronáját értik. Köszönöm Érszegi Gézának, hogy a falképre s ezen vo- natkozásaira felhívta a figyelmemet. 98 "…qui Hierosolymitanus dictus est": Johannes de Thurocz, 82. jegyzetben idézett műve, cap. 100.; Werbőczy: Legújabb, kritikai kiadása: Secunda pars. Tit. vi. "Invictissimus postea rex Andreas…quem nos Hierosolymitatum vocitanimus": Tripartitum opus iuris consuetudinarii inclyti regni Hungariae per Stephanum de Werbewcz editum. Decreta Regni Medievalis Hungariae. Tomus V. Ed. János M. Bak -Péter Banyó - Martyn Rady. Idyllwild-Budapest, 2005. 232. o. Magyarul: II. rész, 6. cím: "győzedelmes András király… akit Jeruzsáleminek nevezünk": Magyar Törvénytár. Ford. és bev. Kolosvári Sándor -Óvári Kelemen. Magy. jegyz. ellátta Márkus Dezső. Budapest, 1897. 233. o.; Veszprémy 2008. 115. o.
  20. Sirarpie Der Nersessian: The Kingdom of Cilician Armenia. In: A History of the Crusades. II. The Later Crusades 1189-1311. 651. o. 100 Ernoul, 411. o.
About the author
Attila Bárány
University of Debrecen, Department Member

2001 PhD in History, Debrecen University, Faculty of Humanities, History PhD-program 2001 – Lecturer in History, Debrecen University, Institute of History, Department of Medieval and Early Modern History 2006-2007 Lecturer in History, Department of History, National University of Ireland, Galway, Ireland 2009 Habilitation in History, Debrecen University, Faculty of Humanities 2010 ERASMUS guest lecturer at the Department of History, Otto-Friedrich Universität Bamberg, Institut für Geschichte 2010 - Senior Lecturer in History, Debrecen University, Institute of History, Department of Medieval and Early Modern History 2012 - Editorial Board member, Hungarian Historical Review 2012 - Editor-in-Chief, Acta Universitatis Debreceniensis - Acta Historica 2014 - "Hungary in Medieval Europe" Research Group, Hungarian Academy of Sciences - University of Debrecen [https://unideb.academia.edu/MagyarorszagakozepkoriEuropaban] 2015 - Professor in History, Debrecen University, Institute of History, Department of Medieval and Early Modern History 2015 - Doctor of the Hungarian Academy of Sciences (DSc) 2019 - Chair, Department of Medieval and Early Modern Hungarian History and Auxiliary Sciences, Debrecen University

Papers
176
Followers
1,871
View all papers from Attila Bárányarrow_forward

Related papers

Adalékok a Responsa Nicolai papae I. ad consulta Bulgarorum keletkezéstörténetéhez
Tamás Nótári

2016

View PDFchevron_right
Ostrosith Mátyás koronaőr naplója, 1673–1675
Ágnes Dukkon

Magyar Könyvszemle, 2021

Jelen tanulmány célja a címben említett Ostrosith Mátyás-féle napló rövid bemutatása, valamint a naplóban rögzített különféle tudósítások egybevetése néhány korabeli misszilis levéllel, amelyek ugyanennek a családnak az anyagában maradtak fenn. Ezúttal elsősorban stilisztikai, formai, mikrofilológiai mozzanatokra irányul az összehasonlítás, mert az egész anyag részletes ismertetése még további kutatásokat tesz szükségessé, s a napló kiadásával együtt képviselne nagyobb tudományos értéket. Ennek a munkának mintegy a bevezetőjeként teszem közzé a napló és a misszilis levelek egybevetéséből levont tanulságokat: e két műfaj kapcsolatának a művelődéstörténeti jelentőségét s a családtörténeti kutatásokhoz hasznosítható dokumentumok értékelését az Ostrosith-hagyatékban.

View PDFchevron_right
Biagio Martinelli pápai szertartásmester naplójának magyar vonatkozású bejegyzései 1519-1525
Gábor Nemes

2021

árgyélus kiadó szent mór bencés perjelség győr 2021 támogató magyar mŰVészeti akadémia szerkesztés: Jakab Gábor Németh Miksa OSB Rétfalvi Balázs grafikai tervezés, képszerkesztés ©Vertel Beatrix árgyélus grafikai stúdió kft. nyomdai előkészítés ©Árgyélus Grafikai Stúdió Kft. tárgy-és helyszíni felvételek ©Püspöki Apor apli design kft. kiadja az Árgyélus Kiadó Szent Mór Bencés Perjelség felelős kiadó: Sárai-Szabó Kelemen OSB perjel példányszám: 300 a nyomdai munkálatokat a Virtuóz Kiadó és Nyomdaipari Kft. végezte. isbn 978-963-89431-7-0 minden jog fenntartva.

View PDFchevron_right
Házasság a késő középkori és kora újkori Magyarországon. Tanulmányok. 1-2. fejezet
Gabriella Erdélyi

2014

View PDFchevron_right
Programvita és obszcenitás-Andrássy Gyula gróf és Dessewffy Emil gróf politiko-pornografikus verses üzenetváltása 1848 elején
Róbert Hermann

AETAS-Történettudományi folyóirat, 2010

View PDFchevron_right

Related topics

  • History of Hungary
  • History of Crusades
  • Medieval Hungary
  • Crusades and the Latin East
    • 580 California St., Suite 400
    San Francisco, CA, 94104
    © 2026 Academia. All rights reserved