Szelence
Szelencehegy vagy Szelence (horvátul Selnica, 1931-ig Selnički breg, magyarul 1908-ig Hegykerület VII.) községközpont Horvátországban, Muraköz megyében.
| Szelence (Selnica) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Muraköz |
| Jogállás | falu |
| Alapítás éve | 1334 |
| Polgármester | Anđelko Kovačić |
| Irányítószám | 40314 |
| Körzethívószám | (+385) 040 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2636 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 25,01 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 29′ 46″, k. h. 16° 24′ 13″46.496100°N 16.403600°EKoordináták: é. sz. 46° 29′ 46″, k. h. 16° 24′ 13″46.496100°N 16.403600°E | |
| Szelence weboldala | |
| |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szelence témájú médiaállományokat. | |
Fekvése
szerkesztésCsáktornyától 15 km-re északnyugatra a Muraközi-dombság területén fekszik.
Hozzá tartozó települések
szerkesztésA községhez 10 település tartozik: Alsóhideghegy (Donji Zebanec), Alsóvéghegy (Donji Koncovčak ) Bükkösd (Bukovec), Faluhegy (Zaveščak ), Felsőhideghegy (Gornji Zebanec), Hidegfalu vagy Bocskaihegy (Zebanec Selo), Kopaszhegy (Plešivica), Morzsahegy (Merhatovec), Paphegy (Praporčan), és Szelence (Selnica).
Története
szerkesztésA település első írásos említése a zágrábi püspökség 1334. augusztus 4-én kelt oklevelében történt, melyben több muraközi plébánia mellett megemlítik az itteni Szent Márk tiszteletére szentelt templomot is. A falu ennél már korábban is létezett, de erről nem maradt fenn írásos forrás. Magát a falut 1478-ban "Zelnycz" alakban említik először, a csáktornyai uradalomhoz tartozott. 1501-ben megemlítik a Szent Márk templom Márton nevű papját is. A falu az uradalommal együtt királyi birtok volt, majd 1350-ben I. Lajos magyar király a Lackfiak ősének István erdélyi vajdának adta. 1397-ben Luxemburgi Zsigmond a hűtlen Lackfiaktól elvette és a Széchenyi családnak adta, majd 1415-ben a Cilleiek szerezték meg. 1456-ig a Cillei család birtoka volt. Ezután a Cilleiek többi birtokával együtt Vitovec János horvát bán szerezte meg, de örökösei elveszítették. Hunyadi Mátyás Ernuszt János budai nagykereskedőnek és bankárnak adományozta, aki megkapta a horvát báni címet is. 1540-ben a csáktornyai Ernusztok kihalása után az uradalom rövid ideig a Keglevich családé, majd 1546-ban I. Ferdinánd király adományából a Zrínyieké lett.
A Zrínyiek korában erre is elterjedt protestáns vallás. Az 1622 és 1649 között kelt egyházi vizitációk alkalmával feljegyzik, hogy a templomban protestáns és katolikus istentiszteletet is tartottak. 1657-ben 20 protestáns család élt Szelnicén. Miután Zrínyi Pétert 1671-ben felségárulás vádjával halálra ítélték és kivégezték minden birtokát elkobozták, így a birtok a kincstáré lett.
1715-ben III. Károly a Muraközzel együtt gróf Csikulin Jánosnak adta zálogba, de a király 1719-ben szolgálatai jutalmául elajándékozta Althan Mihály János cseh nemesnek. A templomot az ő idejükben, 1738-ban kezdték megújítani, mely a század végére fejeződött be. Az új plébánia épülete a gazdasági épülettel együtt azonban 1791-ben leégett. A birtokot 1791-ben gróf Festetics György vásárolta meg és ezután 132 évig a tolnai Festeticsek birtoka volt. Festetics György 1802-ben majort építtetett a településen, ahova saját jobbágyait telepítette. Az 1802-es népszámlálás szerint 103 házban 823 lakos élt itt, mind római katolikusok. 1857-ben említik iskoláját, ahova ekkor 32 fiú és 30 leánygyermek járt.
Az 1880-as években Singer bécsi vállalkozó fúrásokat mélyített itt és kőolajat talált, melynek kitermelésére az 1890-es években kőolajkutat létesítettek. 1901 és 1904 között Szelence és Muraszerdahely között 4 km hosszú kőolajvezetéket építettek, mely egészen 1952-ig használatban volt.
1910-ben 1588, túlnyomórészt horvát lakosa volt. 1920 előtt Zala vármegye Csáktornyai járásához tartozott. 1941 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott.
Lakossága
szerkesztés1900-ban 1465 lakosából 1398 horvát, 36 magyar és 6 fő német nemzetiségű volt. 1910-ben 1588 lakosa volt, közülük 1550 horvát, 34 magyar, 3 német és 1 egyéb anyanyelvű volt.[2] 1991-ben 1059 lakosából 1019 volt a horvát 12 fő a szlovén nemzetiségű. A 2001-es népszámlálás adatai szerint Szelence község lakossága 3442 volt. Szelence lakosainak 91,5 százaléka horvát, 5 százaléka cigány, 0,5 százaléka szlovén nemzetiségű. 2001-ben egy ember vallotta magyar nemzetiségűnek magát.
A község népessége
szerkesztésA település népessége
szerkesztés| Lakosság változása[6][7][8] | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 | 2021 |
| 277 | 309 | 1.003 | 1.150 | 525 | 517 | 528 | 695 | 905 | 970 | 917 | 965 | 959 | 1.059 | 1.106 | 1.076 | 379 |
Megjegyzés: Bükkösd (Bukovec), Alsóvéghegy (Donji Koncovčak), Szelence (Selnica) és Faluhegy (Zaveščak) településeket 1880-ban és 1890-ben egyetlen településként tartották nyilván Szelencehegy (Selnički Vrh) néven, akárcsak Paphegy (Praporčan) települést 1869 és 1890 között. Az egykori településre vonatkozó adatok is Szelence (Selnica) településnél találhatók. Tartalmaz adatokat az egykori Crna Mlaka településről is (1900-tól feljegyezve), amely 1921 és 1948 között önálló település volt. 1857-ben az adatok egy része Lapány (Hlapčina) településnél található.
Gazdaság
szerkesztésA lakosság főként mezőgazdasággal és szolgáltatóiparral foglalkozik. 20 nagyobb gazdaság foglalkozik állattenyésztéssel, gyümölcstermesztéssel, zöldségtermesztéssel és szőlőtermesztéssel, valamint számos kisebb gazdálkodó, akik számára ez kiegészítő tevékenység. Létrehozták a Selnica Gazdasági Övezetet is, amely még a tervezési fázisban van. A övezetben fafeldolgozást és PVC asztalostermékek gyártását tervezik.
Oktatás
szerkesztésA község gyermekei a Szelencei Általános Iskolába és a Bocskaihegyi Regionális Iskolába járnak. A környéken a 19. század eleje óta működik iskola.
Kultúra
szerkesztésSzelence községben a legrégebbi egyesület a Tűzoltóság, amelyet 1882-ben alapítottak. Emellett itt működik a Pikač Kulturális és Művészeti Egyesület, az OAZA 98 egyesület és számos más egyesület. 1993. szeptember 25-én kezdte meg működését a 105-ös Rádió.
Sport
szerkesztésA községben számos futballklub működik: az NK Mladost Selnica, az NK Zebanec, az NK Donji Koncovčak és az NK Plavi 1975 Prekopa, a ŽNK Oaza Mladost női futballklub, egy teniszklub és a muraközi tájfutó klub.
Nevezetességei
szerkesztésSzent Márk tiszteletére szentelt római katolikus templomát[9] már 1334-ben említik. 1738 és 1747 között megújították, majd a 18. század végén bővítették és elkészült az új orgona és két oltár, melyeket Szent Anna és Páduai Szent Antal tiszteletére szenteltek. Utoljára 2005-ben újították fel. Egyhajós épület, amelynek sokszögű szentélye, négyszögletes hajója van. A nyugati homlokzaton álló harangtornya lépcsős támpillérekkel rendelkezik. A 18. században az északi oldali kápolnával és sekrestyével, a 19. század végén pedig a déli kápolnával bővítették, így kialakítva a mai kereszt alakú alaprajzot.
Külső hivatkozások
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ 1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 1. A népesség főbb adatai községek és népesebb puszták, telepek szerint (1912). library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2026. január 19.)
- ↑ Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ Stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima, popos 2011
- ↑ Prvi digitalni Popis stanovništva, kućanstava i stanova u Republici Hrvatskoj
- ↑ Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ Stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima, popos 2011
- ↑ Prvi digitalni Popis stanovništva, kućanstava i stanova u Republici Hrvatskoj
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3435.