Pićan
Pićan (olaszul: Pedena) falu és község Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Grobnik, Jakomići, Krbune, Kukurini, Montovani, Orič, Sveta Katarina, Tupljak és Zajci települések tartoznak hozzá.
| Pićan | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Horvátország | ||
| Megye | Isztria | ||
| Község | Pićan | ||
| Jogállás | falu | ||
| Polgármester | Ivan Franković | ||
| Irányítószám | 52332 | ||
| Körzethívószám | (+385) 052 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1722 fő (2021. aug. 31.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 335 m | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 45° 12′ 14″, k. h. 14° 02′ 26″45.203889°N 14.040556°EKoordináták: é. sz. 45° 12′ 14″, k. h. 14° 02′ 26″45.203889°N 14.040556°E | |||
| Pićan weboldala | |||
| |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pićan témájú médiaállományokat. | |||
Fekvése
szerkesztésAz Isztriai-félsziget közepén, Pazintól 12 km-re délkeletre, a D48-as számú Pazin-Kršan út mellett, a Čepić mezőtől nyugatra emelkedő dombok között fekszik.
Története
szerkesztés
Területén már a történelem előtti időben erődített település állt, majd a rómaiak létesítettek itt katonai tábort és a mellette fekvő "Petena" települést. Pićan a késő római kortól a 18. századig püspökség székhelye volt. Marcianus nevű püspökét 579-ben említik először "episcopus sanctae ecclesiae Petenatis" alakban.[2] Püspökei a középkorban főként német és itáliai származásúak voltak. A Nyugatrómai Birodalom bukása után néhány évvel Justinianus császár visszaállította a római uralmat és a terület egészen 751-ig a Bizánci Birodalom része volt. A kora középkorban a longobárdok, majd az avarok hódították meg Isztria területét. Az avarokkal együtt érkezett szlávok Pannóniából érkezve főként a félsziget belső részein telepedtek le. A 8. század végén 788-ban a frankok hódították meg a területet, melyet 803-tól a karolingok Friuli őrgrófságához csatoltak, majd az Itáliai királyság része lett. Miután I. Ottó német-római császár 952-ben meghódította Itáliát Isztriát a Veronai őrgrófsággal együtt testvérének I. Henrik bajor hercegnek adta. Amikor fia és utódja II. Ottó német-római császár megalapította a Karintiai hercegséget a délnyugati bajor területekkel, Veronával, Karintiával és Stájerországgal együtt Isztriát is hozzá csatolta. III. Ottó német-római császár Pazinnal és birtokaival együtt az aquileiai pátriárkának engedte át. A 12. században Schwarzenburg Menhard görzi gróf lett a hűbérura. A Pazin körüli belső területekkel együtt a császárnak alárendelt Goricai (görzi) grófság (melyet 1379 után Pazini grófságnak neveztek) uralma alatt maradtak és lényegében egészen 1806-ig a Német-Római Császárság része volt. 1508-ban egy időre elfoglalták a velencei hadak. 1653-ban jobbágyfelkelés tört ki a püspök ellen, mely során a felkelők behatoltak a székesegyházba, megtámadták és lerombolták a püspöki palotát és a püspöknek menekülnie kellett.[3] A püspökség megszüntetése (1788) után esperesség központja lett és máig is az maradt. A településnek 1857-ben 2004, 1910-ben 615 lakosa volt. Az első világháború után Olaszország része lett, majd a második világháborút követően Jugoszláviához csatolták. Ekkor a plébánossal együtt néhány olasz család is elmenekült. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 1993-ig Labin községhez tartozott, azóta önálló község központja.[3] Lakói főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak. 2011-ben a falunak 283, a községnek összesen 1820 lakosa volt.
Lakosság
szerkesztésNevezetességei
szerkesztés- A települést a középkorban védőfalak övezték, melyek részben még mindig állnak. A legépebben a 14. századi városkapu maradt meg, melyet 1613-ban A. Zara püspök felújíttatott. Az előtte balra fekvő parkban áll Nepomuki Szent János 1714-ben emelt szobra.[3]
- A városkapu előtt áll a kis Szent Rókus templom, melynek alapkövét még Gašpar Bobek püspök (1631–34) helyezte el és építése Antonio Marenzi (1637–46) püspök idejében fejeződött be.[3]
- A temető mellett a városfalakon kívül áll a 12. századi egyhajós román stílusú Szent Mihály templom[6] félköríves apszissal. Falfestményeit a 15. század első felében festették (Krisztus szenvedését, a Háromkirályok imádását és az Utolsó ítéletet ábrázolják).[3]
- A városkapu belső oldalától jobbra áll az egykori püspöki palota épülete.
- A 48 méter magas harangtorony 1872-ben épült, a harmadik legmagasabb az Isztria területén. A mellette található az a kő, mely egykor a tized beszedésére szolgált.[3]
- A mai Angyali Üdvözlet plébániatemplom egykor püspöki székesegyház a 14. századi székesegyház alapjain épült. Építését még A. Zara püspök idején kezdődött és 1753-ban Bonifacije Cecotti püspök idejében nyerte el mai formáját, bár Aldrago Piccardi püspök belsejét átépíttette. A templom padozata alatt van eltemetve több pićani püspök. Orgonája a 17. század első felében készült. Sekrestyéjéban 1741-ből származó kora gótikus stílusú, diófából faragott aranyozott ornamentikával díszített szekrény áll, mely egy kereszttel és egy arannyal átszőtt palásttal együtt Mária Terézia ajándékaként került a templomba. Fennmaradt egy 16. századi szentségtartó talpazatán Giovanni Barboa püspök (1525–47) címerével, valamint egy német készítésű kereszt ereklyetartó és egy kétrészes szentolajtartó edényke. Az örökmécses a 17. század végén készült. A reneszánsz főoltáron Valentin Metzinger 1738-ban készített oltárképe áll.[3]
További információk
szerkesztés- Pićan község hivatalos oldala (horvátul)
- Pazin turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Pićan az Istrapédián (horvátul)
- Pićan az Istarska enciklopédián (horvátul)
- Templomok és kápolnák az Isztrián (németül)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
{{cite web}}: Check date values in:|date=(súgó) - ↑ Pićanska biskupija (horvát nyelven). www.istrapedia.hr. (Hozzáférés: 2013. november 25.)
- 1 2 3 4 5 6 7 Pićan (horvát nyelven). www.istrapedia.hr. (Hozzáférés: 2013. november 25.)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ Archivált másolat. [2014. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 25.)
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-584.
