Piperacillin

A lapnak nincs ellenőrzött változata, lehet, hogy még egyáltalán nem ellenőrizte senki a minőségét.

A piperacillin egy széles spektrumú béta-laktám antibiotikum az ureidopenicillinek osztályában.[1] A piperacillin és más ureidopenicillinek kémiai szerkezete egy poláris oldalláncot tartalmaz, amely fokozza a Gram-negatív baktériumokba való behatolást, és csökkenti a Gram-negatív béta-laktámáz enzimek általi hasítással szembeni érzékenységet. Ezek a tulajdonságok aktivitást biztosítanak a fontos kórházi kórokozó, a Pseudomonas aeruginosa ellen. Ezért a piperacillint néha "anti-pszeudomonális penicillinnek" is nevezik.

Piperacillin

2 dimenziós
szerkezet
Kémiai azonosítók
PubChem43672
ChemSpider39798
EINECS-szám262-811-8
DrugBankDB00319
KEGGC14034
ChEBI8232
InChIKeyIVBHGBMCVLDMKU-GXNBUGAJSA-N
Beilstein6081140
UNII9I628532GX
ChEMBLCHEMBL702
Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük.

Önmagában alkalmazva a piperacillin nem rendelkezik erős aktivitással a Gram-pozitív kórokozókkal, például a Staphylococcus aureusszal szemben, mivel a béta-laktám gyűrűt a baktérium béta-laktámáza hidrolizálja.[2]

1974-ben szabadalmaztatták, és 1981-ben engedélyezték orvosi használatra. A piperacillint leggyakrabban a tazobaktám (piperacillin/tazobaktám) béta-laktámáz inhibitorral kombinálva alkalmazzák, amely fokozza a piperacillin hatékonyságát azáltal, hogy gátolja számos olyan béta-laktámázt, amelyekre érzékeny. A tazobaktám egyidejű alkalmazása azonban nem biztosít aktivitást az MRSA ellen, mivel a penicillin (és a legtöbb más béta-laktám) nem kötődik élénken e kórokozó penicillin-kötő fehérjéihez. Az Egészségügyi Világszervezet a piperacillint kritikus fontosságúnak minősíti az emberi gyógyászatban.

  1. Tan, J. S. (1995. július). "Antipseudomonal penicillins". The Medical Clinics of North America. 79 (4): 679–693. doi:10.1016/s0025-7125(16)30032-3. ISSN 0025-7125. PMID 7791416. Hozzáférés: 2025. június 17.. {{cite journal}}: More than one of |author= és |last= specified (súgó)
  2. Hauser, AR (2013). Antibiotic Basics for Cliniciansű. Vol. 2nd Ed. Wolters Kluwer. 26–27. o.