Kossuth híd (Budapest)
A Kossuth híd a Budapest ostromakor felrobbantott budapesti Duna-hidak részbeni pótlására felépített, a Kossuth és a Batthyány tér közötti egykori állt úgynevezett félállandó híd. 1946-tól 1956-ig működött, majd 1960-ban lebontották.
| Kossuth híd | |
 | |
| Az Országház és a Kossuth híd 1957-ben | |
| Elhelyezkedése |  Magyarország, Budapest, I. és V. kerület |
| Áthidalt akadály | Duna |
| Szerkezettípus | acél rácsostartós híd |
| Funkció | közúti híd |
| Legnagyobb támaszköz | 80,30 m |
| Teljes hosszúsága | 400 m |
| Szélesség | 11,5 m |
| Sávok száma | 2×1 |
| Tervező | Mistéth Endre |
| Elhelyezkedése | |
 Kossuth híd
Pozíció Budapest térképén
| |
 é. sz. 47° 30′ 20″, k. h. 19° 02′ 33″47.505556°N 19.042500°EKoordináták: é. sz. 47° 30′ 20″, k. h. 19° 02′ 33″47.505556°N 19.042500°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kossuth híd témájú médiaállományokat. | |
Története
szerkesztésA második világháború befejezését követően a Duna fővárosi szakaszán sem nem maradt ép híd. A pótlásukat a visszaépítésükig átkelőhajó-közlekedéssel és pontonhidak építésével próbálták megoldani, amelyek azonban a folyam téli jégzajlása miatt nem tudták folyamatosan biztosítani a budai és a pesti oldal közötti kapcsolatot. Az első híd a Kossuth Lajosról elnevezett híd volt, amely 1946. augusztus 20-áig, a Szabadság híd újraépítéséig egyúttal az egyetlen is volt.
A ideiglenes híd helyének kiválasztásakor egyértelmű volt, hogy az állandó hidak közül leghamarabb a Ferenc József hídon tudják majd visszaállítani a forgalmat. Ezért a Margit híd és a Lánchíd között kerestek megfelelő területet. A Batthyány tér–Báthory utca és a Pálffy tér (Bem tér)–Klotild utca (Stollár utca) közötti nyomvonalak között a nagyjából 100 méterrel rövidebb hossz döntött az előbbi javára.[1]
A pillérek építése 1945. május 16-án indult. Az elemeket a József Attila és az Ady Endre úszódaruk segítségével emelték a helyükre. A gyalogos forgalom számára 1946. január 13-án vasárnap, a közúti forgalomnak január 18-án (?) nyitották meg.[2] A rekordgyorsaságú, mindössze nyolc hónapig tartó építkezés az újrakezdés szimbólumává tette az új hidat.
Mistéth Endre[3] és Hilvert Elek kilencnyílású hidat tervezett, középen egy 80 méteres, mellette egy-egy 55 méteres, a két oldalon a folyam partjai mellett 3-3 darab 27,5 méteres nyílással. A híd az eredeti tervek szerint faszerkezettel készült volna, de végül a két parti nyílást leszámítva - az addigi szegecselt helyett - már hegesztett acélszerkezettel épült meg; 1954-ben ezeket is acélra cserélték. A kivitelezéshez szükséges vasanyagot az újrahasznosítható háborús törmelékekből, roncsokból válogatták össze.[4]
A hídon 15 tonnás súlykorlátozást és 10 km/h sebességkorlátozást rendeltek el; egy idő után a nagyobb autóbuszok már nem hajthattak fel rá. 10 éves élettartamra tervezték, ennek megfelelően az elhasználódása miatt 1956-1958 között már csak a gyalogosok kelhettek át rajta. A pályaszerkezetet 1960-ban szedték szét, a pillérek lebontása és a medertisztítási munkák pedig 1963-ra fejeződtek be. A keszonoknak új felhasználást találtak, Kulcsnál partvédművekbe építették be őket.[4] A vasszerkezetből Kimlén és Feketeerdőn építettek hídat,[5] valamint a szegedi Dóm téren ebből készült a szabadtéri játékok nézőtere.[6] A helyét az egykori pesti és budai hídfőnél a partfal mellvédjein a Todero Alfréd által 1961-ben készített emlékkövek jelölik. Az átkelőt 1972 óta a 2-es metró pótolja.
A budai és a pesti hídfőhöz szintén ideiglenes villamos-végállomás épült. Előbbi a metró építése miatt hamar megszűnt, de utóbbi miatt a villamosok a Rákóczi-szobrot megkerülték, sokáig a déli irányú 2-es villamos a Rákóczi-szobor és az Országház közt haladt el, bár a Kossuth téri, a híd miatt épült hurokvégállomás rég megszűnt már.
A Kossuth híd helyén 1973. augusztus 20-án, majd 2003. március 15-én néhány napra pontonhidat építettek.
Keresztmetszete
szerkesztésA híd irányonként egy forgalmi sávos volt, 7 méter keresztmetszeti szélességet biztosítva az autóknak, ezenfelül mindkét oldalon további 3,25 métert a gyalogosok számára.
Megjelenése a kultúrában
szerkesztésA Kossuth híd építéséről annak idején Háy Gyula színművet írt (Az élet hídja, 1951). Faludy György pedig már 1946-ban verset szentelt a hídnak (Kossuth híd,[7] 1946).
Kossuth híd-emlékérem
szerkesztésA köztársasági elnök által 1946-ban létrehozott díj, amivel a híd ünnepélyes átadásán jutalmazták az építőket. Az ünnepségen 84 ezüst és 650 bronzérmet adtak át. Az építésen dolgozó szovjet katonáknak kiosztott érmek száma ismeretlen, becslés alapján 100-150 db. Az érem 4,1 cm átmérőjű, 1,5 mm vastag. Előlapján körbefutó koszorú, az előtérben balra egy kalapácsra támaszkodó munkás, jobbra egy ásót tartó földmunkás, középen a híd és az Országház látható. Az alakok felett a Kossuth hídért 1946 felirat olvasható. Az emlékérmet Ferenczy Béni tervei alapján az Állami Pénzverő készítette.[8]
Képek
szerkesztés
A Kossuth híd 1955-ben a Széchenyi rakpart felől nézve
A híd bontása 1960-ban
Emléktábla a pesti parton
Dunai partvédő mű Kulcsnál
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Széchy Károly: A budapesti Kossuth-híd építése. Tér és forma, XIX. évf. 1–3. sz. (1946) 12–14. o.
- ↑ "Múlt-kor, 60 éve adták át a Kossuth hidat, 2006. január 18". 2014. július 14. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2011. január 29.
- ↑ "Elhunyt Mistéth Endre, a Kossuth híd tervezője" (html) (magyar nyelven). epulettar.hu.
{{cite web}}: Unknown parameter|accesdate=ignored (|access-date=suggested) (súgó)[halott link] - 1 2 "Információk és korabeli képek a Kossuth hídról" (magyar nyelven). www.geocaching.hu. 2007. szeptember 27. dátummal az eredeti (html) címről archiválva. Hozzáférés: 2007. augusztus 18.
{{cite web}}: Unknown parameter|accesdate=ignored (|access-date=suggested) (súgó) - ↑ Hírek. Népszabadság, XXII. évf. 275. sz. (1964. november 24.) 10. o.
- ↑ Pünkösti Árpád: A szegedi statiszta. Népszabadság, XXVI. évf. 204. sz. (1968. augusztus 31.) 11. o.
- ↑ http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?offset=1&origOffset=-1&docId=560&secId=49364&limit=50&pageSet=1
- ↑ Molnár József: A Kossuth-híd emlékérem. Hadtörténelmi Közlemények, XXXIII. évf. 2. sz. (1986) 327–331. o.
Források
szerkesztés- Budapest lexikon I. (A–K). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 708. o. ISBN 963-05-6410-6
- dr. Gáll Imre: A budapesti Duna-hidak. Budapest: Hídépítő. 1984. ISBN 963-218-690-7
- "60 éve adták át a Kossuth hidat" (magyar nyelven). mult-kor.hu. 2014. július 14. dátummal az eredeti (html) címről archiválva. Hozzáférés: 2011. január 29.
{{cite web}}: Unknown parameter|accesdate=ignored (|access-date=suggested) (súgó) - Legát Tibor - A budapesti Kossuth híd / Hozott anyagból (Magyar Narancs, 2016.09.03.)
- Bihari Dániel - Nyomtalanul eltűnt a budapesti Kossuth híd (24.hu, 2017.01.18.)
- Marossy Kriszta - „Úgy mászkálnak nyaktörő pallókon a Duna fölött, mintha ott születtek volna” / A legendás budapesti Kossuth-híd (igen, volt ilyen!) története (wmn.hu, 2021.01.21.)
