John Fastolf
Sir John Fastolf (Norfolk, 1380 – Caister, 1459. november 5.) angol hadvezér, a Térdszalagrend lovagja, a százéves háború résztvevője.
| John Fastolf | |
 | |
| Született | 1380. november 6.[1][2] Caister Hall |
| Elhunyt | 1459. november 5. (78 évesen) Caister-on-Sea |
| Állampolgársága | angol |
| Foglalkozása | fegyveres erők tagja |
| Kitüntetései | Térdszalagrend |
 | |
| John Fastolf aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz John Fastolf témájú médiaállományokat. | |
Pályafutása
szerkesztésJohn Fastolf II. Richárd angol király uralkodása alatt született, gyermekéveit és ifjúkorát a család norfolki birtokán töltötte, majd Tamás clarence-i herceget szolgálta Írországban és Franciaországban. Miután V. Henrik angol király 1415-ben felújította a százéves háborút, Fastolf harcolt az Azincourt-i csatában Harfleur, Caen és Rouen ostromában. 1421-ben Clarence, 1422-ben a király is meghalt, Fastolf ettől kezdve János bedfordi herceg szolgálatában állt, aki régensként irányította a megszállt francia területeket a gyermek VI. Henrik angol király alatt. Részt vett az 1424-es vernueili csatában, majd 1426-ban a Térdszalagrend lovagja lett.[3]
Bedford számos fontos megbízást adott Fastolfnak, aki részt vett az 1429-es maine-i hadjáratban. A patayi csatában a kor legnagyobb angol hadvezére, John Talbot mellett szolgált. Reputációja összeomlott, mivel kénytelen volt csapataival meghátrálni és elmenekülni a francia sereg elől, emiatt sokan árulónak bélyegezték. Annak ellenére, hogy Fastolf nem tehetett mást a túlerő ellen, bő tíz évig rajta maradt a szégyenbélyeg. Bedford mindazonáltal nem fordult el tőle, Fastolf továbbra is élvezte bizalmát. A herceg 1435-ben elhunyt, Fastolf pedig 1440-ben visszatért Angliába.[3]
Angliában bekapcsolódott a pártharcokba, amelyek később a rózsák háborújához vezettek. VI. Henrik udvarában nagyhatalmú ellenséget szerzett magának William de la Pole személyében. 1450-ben azonban a suffolki herceg meghalt, így megszabadult tőle, de ismét bajba került, mert Plantagenet Richárd yorki herceg pártján állt, aki nyílt trónigényt nyújtott be. Fastolf titkáraként tevékenykedett az angol történetíró, William Worcester.[3]
A Shakespeare-hős
szerkesztésJohn Fastolf feltűnik William Shakespeare VI. Henrik című drámájának első részében. Az író gyáva árulóként ábrázolja, aki miatt Talbot a franciák fogságába került. Talbot úgy áll bosszút Fastolfon, hogy letépi a térdszalagrendet róla a király előtt, aki értesülve Fastolf tettéről, száműzi őt. Shakespeare ábrázolásából kiderül, hogy Fastolfot az író korában árulónak tekintették, annak ellenére hogy a patay-i csatában végrehajtott manőverével valószínűleg sok katona életét mentette meg. Fastolf karaktere visszatér a IV. Henrikről szóló két drámában is John Falstaff néven. Az író eredetileg Sir John Oldcastle néven nevezte karakterét, de Oldcastle leszármazottja, Cobham lord panaszára megváltoztatta.[3]
Falstaff – hasonlóan Fastolf ábrázolásához – áruló, aki megfutamodik 1403-ban Shrewsburynél. A másik hasonlóság, hogy Falstaff és követői a Vaddisznófejhez címzett ivóban (Boar's Head Tavern) találkoznak, amely Fastolf tulajdonában volt egykoron.[3]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Lord Byron and his Times (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven)
- 1 2 3 4 5 Shakespeare
Források
szerkesztés- ↑ Shakespeare: John Fastolf. Shakespeare and History. Hozzáférés ideje: 2026. március 21.
Irodalom
szerkesztés- Sidney Lee: Fastolf, John. In: Leslie Stephen (szerk.): Dictionary of National Biography (DNB). 18. kötet, Smith, Elder & Co., London 1889, 235. oldaltól (angolul)
- Fastolf, John. In: Encyclopædia Britannica. 10. kötet, Cambridge University Press, London 1911. (angolul)
