Dallas Austin

Dallas L. Austin (Columbus, Georgia, Amerikai Egyesült Államok 1970. december 29. - ) amerikai dalszerző, zenei producer, és filmproducer. A ’90‑es években vált a modern R&B egyik meghatározó alakjává, olyan előadók sikereit formálva, mint a TLC, a Boyz II Men, Monica vagy Pink. Produceri és dalszerzői munkássága több Grammy-díjas projekthez kapcsolódik, 2019‑ben pedig bekerült a Songwriters Hall of Fame-be.

Dallas Austin
Életrajzi adatok
Születési név	Dallas L. Austin
Született	1970. december 29. Columbus, Georgia]], Egyesült Államok
Származás	amerikai
Gyermekei	Tron Austin (sz. 1997)
Pályafutás
Műfajok	pop, R&B, hiphop
Aktív évek	1989–napjainkig
Híres dal	Unpretty, Don't Let Me Get Me, Just Like a Pill, Cool
Kapcsolódó előadó(k)	TLC Monica Pink Gwen Stefani Boyz II Men
Hangszer	billentyűs hangszerek, dob, szájharmonika, gitár
Tevékenység	lemezproducer, dalszerző, filmproducer
Kiadók	Rowdy Records Limp Records Freeworld Entertainment
IPI-névazonosító	00128805861
Dallas Austin weboldala
Sablon Wikidata Segítség

Biográfia

Korai élete

A 2019‑es DJ Vlad‑nak adott interjú során. Dallas Austin korábban ismeretlen vagy nem megerősített eseményeket részletezett, amelyek az életét és karrierjét érintették. Austin, aki afroamerikai származású, Columbus, Georgia városában született, és a Columbus High School iskolában végzett. Szülei egy „The Party Club” nevű éjszakai klub tulajdonosai voltak, ahol Austin napközben hangszereken játszott és DJ‑zett. Apja halála után édesanyja a családot és az étterem/éjszakai klub működését a belvárosba költöztette, és a család az étterem mellett lakott.

Gyermekként Austin 7 éves korában kezdett érdeklődni a zene iránt, és megkérte édesanyját, hogy vegyen neki egy billentyűzetet. Anyja kezdetben vonakodott, mert attól tartott, hogy fia hamar megunja, és más hobbi után néz. Austin ezért azt javasolta, hogy először egy kisebb gépet vásároljon számára. Emellett sikeresen kialkudott egy megállapodást: ha folyamatos fejlődést mutat a megvásárolt gépek használatában, akkor édesanyja évente egyre nagyobb és összetettebb billentyűzeteket vesz neki.

Fiatal felnőttként Austin két bátyja gyakran került börtönbe. Tinédzserkorában az egyik bátyja dühében átdobta Austin billentyűzetét a hálószobáján, ami mélyen felzaklatta őt, mivel úgy érezte, a zene jelenti számára a kiutat abból a környezetből, amelyben a családja élt. Ez az eset végül meghatározó fordulópont lett az életében. Úgy érezte, nem maradhat tovább Columbusban, ezért buszra szállt, és Atlantába utazott, azzal a szándékkal, hogy a nagynénjénél éljen. Hogy a család együtt maradhasson, édesanyja úgy döntött, hogy ő is költözik, bár több hónapba telt, mire ő és Austin testvérei csatlakozni tudtak. Miután elegendő pénzt spórolt, és munkát talált egy atlantai étteremben, a család újra együtt élhetett; azonban a Ku-Klux-Klan folyamatosan jelen volt azokban a környékekben, ahol a család lakott.

Karrier

Austin a zeneiparban való indulását akkor kapta meg, amikor menedzsere, William „Vybe Chyle” Burke bemutatta őt üzlettársának, a Klymaxx tagjának, Joyce Irby‑nek. Joyce volt az a „kiút”, amelyet Dallas keresett. Irby kizárólagos producerként szerződtette őt saját cégéhez, a Diva One Productionshöz. Bár Joyce hitt Dallas tehetségében, a kiadók nem látták ugyanígy. Irby és Burke kiadóról kiadóra jártak, hogy Austin munkáit bemutassák, de senki sem „hallotta benne” a lehetőséget. Joyce azonban eltökélte, hogy a világ meg fogja ismerni Dallas Austint.

1989‑ben Irby szólólemezszerződést kapott a Motown Recordsnál, és három Billboard‑listás kislemeze jelent meg, köztük a legnagyobb siker, a Doug E. Fresh‑sel közös „Mr. DJ”, amelyet Dallas társszerzőként jegyzett, és amely a 2. helyig jutott. Ez jelentette az első valódi áttörést. Austin ezt követően producerként dolgozott a „My Music” és az „I Will Always Love You című dalokon a Troop 1989‑es Attitude című albumán. Pályája kezdetén Austin gyakran járt egy helyi görkorcsolyapályára, ahol az általa készített felvételeket lejátszották a hangrendszeren; T‑Boz, későbbi munkatársa a TLC‑ből, szintén rendszeres látogató volt. Billentyűzetét gyakran magával vitte az iskolába is, ami édesanyját bosszantotta; elmondta az iskola tanácsadójának, hogy nem hiszi, hogy fia produceri karrierje működni fog. A tanácsadó azonban azt válaszolta, hogy mivel Austin ilyen hosszú ideje kitart a hobbi mellett (ekkor már tizenegyedik osztályos volt), talán mégis sikerülhet, és azt javasolta, hogy az édesanya támogassa őt. Miután ezt egy harmadik fél is megerősítette, édesanyja beleegyezett, hogy támogassa Austint. Austin, aki már majdnem befejezte a kötelező iskolai tanulmányait, kifejezte kívánságát, hogy abbahagyja az iskolát. Anyja nem örült ennek, de végül engedélyezte számára. Austin idejének nagy részét az említett görkorcsolyapályán töltötte, ahol a tulajdonosok stúdiót építettek az atlantai producerkollektíva, az Organized Noize számára. Mindez körülbelül 1986 körül történt.

1990‑ben Austin önálló útra lépett. A Motownnál végzett munkája más, a kiadóhoz szerződött előadók albumaihoz is elvezette – az első ilyen a kevéssé ismert Glasswurk nevű együttes volt. Austin később a Motown két új előadójának, az Another Bad Creationnek és a Boyz II Mennek a debütáló albumainak jelentős részét producerként jegyezte. Amikor felhívta Joyce Irbyt, hogy közölje vele: a Boyz II Men‑nel fog dolgozni, Irby azt mondta, hogy „be fog perelni mindenkit”, majd azonnal letette a telefont. Austin eleinte nem értette, miért reagált így, később azonban megtudta, hogy azért, mert ő Irby „work for hire” (megbízási jogviszonyban dolgozó) alkalmazottjának számított. Ügyvédhez fordult, aki azt mondta, hogy bár a szerződések nem voltak kedvezőek Austin számára, mégis elég korrektek ahhoz, hogy azt tanácsolja: folytassa a munkát. Irby végül nem perelt be senkit, és minden rendeződött, Austin pedig – ahogy korábban is említették – producerként dolgozhatott a Boyz II Men debütáló albumán. Amikor DJ Vlad megkérdezte Austint, miért csak egyetlen dalt producerelt a Boyz II Men második albumán, Austin azt válaszolta, hogy „nem kedvelte őket” az első lemez után. Elmondása szerint azért, mert a tagok a siker hatására hiúvá váltak, és gyakran hangsúlyozták drága tárgyaikat, például olyan kijelentésekkel, mint: „Ember… nem tudom befejezni a Rolexem gyémántjainak számolását.” vagy „Idén hagynunk kell, hogy valaki más nyerjen [az iparági díjak közül]; jó, hogy nem leszünk ott.”

Austint később L.A. Reid és Babyface kérte fel, hogy dolgozzon néhány projekten a saját kiadójuk, a LaFace Records számára. A producerpáros őt választotta a TLC debütáló albumának elkészítéséhez. Ezt követően Austin szerződést kapott rövid életű együttesére, a Highland Place Mobstersre, amelyben Austin a Glasswurk korábbi Motown‑előadójával, Theophilus „Chip” Glasszal dolgozott együtt. A formáció Joyce Irby Diva One Productions vállalatán keresztül működött.

Más előadók sikerei után Austin felkérést kapott az After 7 együttestől, hogy producerként közreműködjön második albumuk, a Takin' My Time néhány dalán. Austin ezután Madonnával dolgozott az énekesnő 1994‑es Bedtime Stories című albumán. A 2000‑es években Austin több popelőadóval is együttműködött, és olyan slágereket producerelt, mint a TLC „Unpretty” című dala, Pink „Don't Let Me Get Me” és „Just Like a Pill” című felvételei, valamint Gwen Stefani 2004‑es kislemeze, a „Cool”.

2014‑ben Austin társműsorvezetőként szerepelt a The Ellen DeGeneres Show egyik adásában.

2025‑ben bejelentették, hogy Austin az egyik remixere a 2026-os labdarúgó-világbajnokság hivatalos témájának, Atlanta városát képviselve.

Magánélete

Austin három gyermeket nevel, köztük fiát, Tront, aki 1997‑ben született a TLC énekesnőjével, Chillivel való kapcsolatából, valamint egy unokahúgát, akit bátyja, Claude Austin 1994‑es halála után segített felnevelni.

A Dallas Austin által alapított lemezkiadók

• Rowdy Records: Austin 1992-ben alapította. A kiadót az Arista Records terjesztette, majd később a Motown Records, amikor 2005-ben újraaktiválták. A kiadóhoz szerződött előadók közé tartozott az Illegal, a Da King & I, a Y'all So Stupid és Monica. Az újraaktiválás utáni előadók között szerepelt Colin Munroe és a Da Backwudz. A rockegyüttes Fishbone a Rowdyhoz szerződött, miután a Columbia Records elbocsátotta őket. A kiadó 2020-ban újjáéledt, jelenlegi előadói között pedig Jussie Smollett is megtalálható.

• Limp Records: Egy rövid életű kiadó, amelyet Austin 1993-ban alapított, és az EMI terjesztette. A kiadó mindössze két albumot jelentetett meg: a Shadz of Lingo A View to a Kill című lemezét és Joi The Pendulum Vibe című albumát.

• Freeworld Entertainment: Egy rövid életű kiadó, amelyet Austin 1998-ban alapított, és a Capitol Records terjesztette. A kiadó jelentette meg a "Forty Six & 2" című dalt, amely a Tool 1996-os Ænima albumának negyedik kislemeze volt. Két előadó szerződött a kiadóhoz: az énekes Lysette és a tinédzser Sammie, aki 2000-ben adta ki debütáló albumát, a From the Bottom to the Top-ot. Miután a Freeworld megszűnt, Sammie több évvel később Austin másik kiadójánál, a Rowdy Recordsnál jelentette meg Sammie következő albumát.

Stúdió

Austin egy saját tulajdonú hangstúdióval is rendelkezett, amelynek neve D.A.R.P. volt, a „Dallas Austin's Recording Projects” rövidítése; elsődleges keverőmérnöke Alvin Speights volt. A stúdiót később UAMG Studiosra nevezték át, amely az „Urban Angels Music Group” rövidítése.