Csák Gyula

(1930–2026) magyar író, szociográfus
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2026. május 21.

Csák Gyula (Nyíregyháza, 1930. január 12.2026. május 16.) József Attila-díjas (1975) magyar író, szociográfus.

Csák Gyula
Az 1981-es Körkép antológiában megjelent portréja
Az 1981-es Körkép antológiában megjelent portréja
Élete
Született1930. január 12.
Nyíregyháza
Elhunyt2026. május 16. (96 évesen)[1]
Nemzetiségmagyar
HázastársaForrás Éva (1967–)
GyermekeiBalázs (1968)
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)riport, regény, dráma, elbeszélés, szociográfia
Első műveBaráti egyetértésben (tudósítás, 1957)
Irodalmi díjaiJózsef Attila-díj (1975)
SZOT-díj (1978)
Nagy Lajos-díj (1991)

Életpályája

szerkesztés

1948-1950 között a debreceni Tiszántúli Néplap szerkesztője volt. 1950-1953 között a Néphadsereg szerkesztőségében dolgozott. 1953-1957 között a Szabad Föld szerkesztője, 1957-1969 között az Élet és Irodalom rovatvezetője volt. 1974-1983 között a Magyar Írószövetség külügyi titkáraként, 1984-1986 között az újdelhi Magyar Kulturális Intézet igazgatójaként működött.

Munkássága

szerkesztés

Riporterként "operatív helyzetjelentésével" (Mélytengeri áramlás, 1963) újrateremtette a szociográfia irodalmát. Nyers, realista elbeszéléseiben is sok a publicisztikus, szociografikus elem (A tolvaj és a bírák, 1974; Érzelmeink mély kútja, 1984). Regényeiben a társadalmi korszakváltásnak, benne a parasztság megváltozott helyzetének ábrázolását először hagyományos realista eszközökkel próbálta (Két karácsony között, 1966; Álomzug, 1971), később parabolába hajlottak művei (A legnagyobb sűrűség közepe, 1979; Glemba, 1981; Az őszülés váratlan órája, 1982). Fordított angolból. Színműveit (A nagy kísérlet, 1968; Terézia, 1972; Együtt, egyedül, 1980) fővárosi és különböző vidéki színházak mutatják be.

Magánélete

szerkesztés

1967-ben házasságot kötött Forrás Évával. Egy fiuk született, Balázs (1968).

Színházi munkái

szerkesztés

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 5.[2]

  • Tiszta szívvel (1963)
  • A nagy kísérlet, avagy ki menjen Afrikába (1970)
  • Terézia (1974)
  • Együtt egyedül (1977)
  • Az őszülés váratlan órája (1983)
  • Baráti egyetértésben. Képek a tamási Vörös Szikra termelőszövetkezet életéből; Kossuth, Bp., 1957
  • Háromszor a tűzvonalban (emlékezés, 1958)
  • Augusztusi éjszaka (Landler Jenő regényes életrajza, 1959)
  • Mélytengeri áramlás (riportregény, 1963)
  • Két karácsony között (regény, 1966)
  • A nagy kísérlet (dráma, 1968)
  • Ember a kövön (regény, 1969)
  • Álomzug (regény, 1971)
  • Bontják a kemencéket. Írások a faluról (riport, 1971)
  • Terézia (dráma, 1972)
  • A tolvaj és a bírák (elbeszélés, 1974)
  • Örökzöld (regény, 1975)
  • A szikföld sóhaja (szociográfia, 1977)
  • A legnagyobb sűrűség közepe (kisregény, 1979)
  • Együtt, egyedül (dráma, 1980)
  • Glemba (regény, 1981)
  • Vadász (gyermekregény, 1981)
  • Az őszülés váratlan órája (regény, 1982)
  • Érzelmeink mély kútja (válogatott elbeszélések, 1984)
  • Vadregényes pusztaság (szociográfia, 1985)
  • Közös magány (regény, 1983)
  • Szeplőtelen Kelemen (regény, 1986)
  • A parasztzsidó (regény, 1990)
  • Hallgatag doktor (regény, 1992)
  • Lázadás a Vénusz ellen (kisregény, 1994)
  • Egy május fejfájára; Hét Krajcár, Bp., 2003
  • Vallomás. A szerző válogatása életművéből; Trikolor, Bp., 2006 (Örökségünk)

Forgatókönyv

szerkesztés

Díjai, kitüntetései

szerkesztés
  • Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozata (1980)
  • A Munka Érdemrend ezüst fokozata (1981)
  • A Magyar Honvédség és a Magyar Írószövetség nívódíja (1993, 1995)
  • Szabó Zoltán-díj (2003)
  1. A Magyar Írószövetség Facebook-oldala
  2. 2013. május 24-i lekérdezés
  3. A Remek, a Hagyaték és a Pereskedők című novellájából a Nyitott Könyv sorozatban.

További információk

szerkesztés