Wikipédia

Bogáncsrend

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2026. július 17.

A Bogáncsrend (Order of the Thistle) vagy teljes nevén A Legősibb és Legnemesebb Bogáncsrend (The Most Ancient and Most Noble Order of the Thistle) egy skót eredetű brit lovagrend. A rendet jelenlegi formájában 1687-ben alapította VII. Jakab skót király (II. Jakab angol király), aki egy korábban már létező lovagrendet támasztott fel. A rendet a mindenkori brit uralkodó vezeti és 16 tagja (lovagok és hölgyek) lehet, ezen felül a brit királyi család tagjai és néhány európai uralkodó kaphatja még. A lovagi cím odaítéléséről a mindenkori brit uralkodó dönt, más brit lovagrendekkel ellentétben nem kell kikérnie a brit kormány véleményét.

Bogáncsrend
Order of the Thistle
A Bogáncsrend lovagjának kitüntetése és lánca
A Bogáncsrend lovagjának kitüntetése és lánca
Mottó: 'Nemo me impune lacessit.'
ElnevezésekThe Most Ancient and Most Noble Order of the Thistle
Megalakulás dátuma1687
TípusBrit lovagrend
PatrónusA mindenkori brit uralkodó (jelenleg III. Károly brit király)
AlapítóII. Jakab angol király
UralkodóIII. Károly brit király

A rend legfőbb jelképe a bogáncs, Skócia egyik nemzeti jelképe. A rend jelmondata Nemo me impune lacessit (latinul, a. m. „Senki nem ingerelhet büntetlenül”).[1] Ez a jelmondat feltűnik az Egyesült Királyság királyi címerének Skóciában használt változatán is, a brit egyfontos pénzérmén, a Skót Királyi Ezred, a Skót Őrezred, a Kanadai Fekete Őrezred és a Királyi Skót Dragonyos Lovasőrség jelmondataként. A rend védőszentje Szent András.

A Bogáncsrend, amely a brit lovagrendekről eltérően elsősorban csak Skóciában használt, a lovagrendek rangsorában a második helyet foglalja el. Angliai megfelelője, a Térdszalagrend az első, mivel a 14. század közepén alapították. 1783-ban alapították meg az Írországban használt Szent Patrik-rendet, amelyet azonban (1922 óta) már nem adományoznak.

Története

szerkesztés
VII. Jakab skót király alapította meg a rendet

VII. Jakab skót király állítólag egy már korábban létező lovagrendet támasztott fel, amikor 1687-ben jelenlegi formájában létrehozta a Bogáncsrendet. A legenda szerint Achaius skót király, miközben Æthelstan wessexi király ellen harcolt, az égben jelenést látott: Szent András keresztjét.[2] Miután megnyerte a csatát, 786-ban megalapította a Bogáncsrendet, amelyet Szent Andrásnak dedikált[3] A legenda azért nehezen hihető, mert a két főszereplő, bár történelmi személyek voltak, nem ugyanabban az évszázadban éltek.[4] Egy másik legenda szerint Achaius 809-ben alapította a rendet, miután szövetséget kötött Nagy Károly frank uralkodóval. Ennek esetleg alapot adhat, hogy Nagy Károly skót testőröket alkalmazott.[5] Egy hasonló hagyomány alapján Robert Bruce a bannockburni csata után újjáélesztette a rendet.[6]

III. Jakab skót király volt az első, aki személyes jelvényeként kezdte használni a bogáncsot és a virágot ábrázoló érméket veretett,[7] illetve a hagyomány szerint a 15. század során megalapította a Bogáncsrend elődjét.[8] Más történészek szerint V. Jakab skót király, aki tagja volt az Aranygyapjas rendnek, a francia Szent Mihály-rendnek, és az angol Térdszalagrendnek, 1540-ben alapította meg a Bogáncsrendet, szégyenkezve afelett, hogy Skócia nem rendelkezett lovagrenddel. Állítólag I. Ferenc francia királyt kinevezte az "Order of Thissil" rend tagjává.[9]

Azonban a rend 15-16. századi létezésére nincs egyértelmű és elfogadott bizonyíték. Egy 1558-as francia kommentár szerint a skót királyok a bogáncsos koronát és Szent András keresztjét használták jelképként és lobogóikon, de hozzáteszi, hogy nem alapítottak lovagrendet.[10] John Lesley 1578. körül felsorolta V. Jakab király külföldi kitüntetéseit, és hozzátette, hogy saját nemzetének megfelelően Szent András keresztjét viselte.[11] Egy skót lovagrend, a Szt. András-rend, feltehetően létezett a 16. században, de a század végére megszűnt.[12]

VII. Jakab skót király 1687. május 29-én adta ki királyi rendeletét, amely "újjáéleszti és visszaállítja a Bogáncsrendet korábbi dicsőségébe fényébe és ragyogásába.[13][14] A rend megalapításakor nyolc lovagot neveztek ki, majd VII. Jakabot 1688-ban megfosztották trónjától.[15] Utódai, III. Vilmos angol király és II. Mária angol királynő, nem neveztek ki újabb lovagokat a rendbe, amely egy ideig használaton kívül volt. 1703-ban Anna brit királynő ismét újjáélesztette a Bogáncsrendet, amely változatlan formában fennmaradt a mai napig.[16]

A rend tagjai

szerkesztés
Frigyes Ágost sussexi herceg a Bogáncsrend lovagjának díszruhájában

A rend mindenkori vezetője Skócia, majd később Nagy-Britannia királyai voltak[13][17] Amikor VII. Jakab megalapította a rendet, az alapítólevél leszögezte, hogy a király és 12 lovag lehet tagja, utalva Jézusra és a 12 apostolra.[13][18] 1827-ben IV. György brit király lehetővé tette, hogy 16 tagot nevezzenek ki a rendbe.[19] A nőket (az uralkodó királynőn kívül) kezdetben kizárták a rendből.[20] VI. György brit király azonban feleségét Erzsébet brit királynét 1937-ben kinevezte a rend tagjává[21] és 1987-ben II. Erzsébet brit királynő lehetővé tette, hogy a nők is a rend tagjai lehessenek.[8]

Időről időre a „rendes” tagokon kívül „különleges” tagokat is kinevez az uralkodó. Az „extra lovagok” nem számítanak bele a IV. György által meghatározott 16 fős felső határba. A brit királyi család tagjai általában ennek köszönhetően a rend tagjai, az első közülük Albert herceg, Viktória királynő férje volt.[22] V. Olaf norvég király volt a rend első külföldi tagja, akit 1962-ben II. Erzsébet nevezett ki.[23]

A rend alapítólevelének megfelelően a mindenkori uralkodónak van joga a rend tagjait kinevezni. A 18. századtól az uralkodó általában a brit kormány javaslatára nevezte ki a rend tagjait, azonban VI. György úgy érezte, hogy mind a Térdszalagrendet, mind a Bogáncsrendet a kormány a politikai hűség, és nem a személyes eredmények jutalmazására használta. Ezért, Clement Attlee miniszterelnök és Winston Churchill, az ellenzék vezetőjének beleegyezésével, 1946-tól, csak az uralkodó nevezhetett ki rendtagokat.[24]

A Bogáncsrend lovagjai és hölgyei (Knights and Ladies of the Thistle) tagjai lehetnek a Térdszalagrendnek is, mivel utóbbi csak Anglia területén használatos. Korábban sok lovag, aki megkapta a Térdszalagrend kitüntetését, lemondott a Bogáncsrendről.[25] A rend tagjait meg is lehet fosztani a tagságuktól – erre egyszer került sor John Erskine esetében, aki a rend tagságát és lovagi címét is elvesztette, miután részt vett az 1715-ös jakobita felkelésben.[26]

A rendnek öt tisztviselője van: az elöljáró (dean), a kancellár (chancellor), az szertartásmester (usher), a Lord Lyon King of Arms és a titkár. Az elöljáró általában a Skót Episzkopális Egyház tagja, és csak 1763-tól létezik maga a poszt.[27] A kancellár tisztségét 1687-ben hozták létre, és rábízták a rend nagypecsétjét, bár a posztot 1913-ig nem töltötték be.[28] A kancellári tisztséget attól fogva a lovagok egyik (nem mindig a rangidős) tölti be. A szertartásmester (hivatalos tiszte A Zöld Jogar Szertartásmestere).[29] A Lord Lyon King of Arms a skót heraldikai hivatal vezetője, a tisztség maga korábbi, mint a rend.[30] A Lord Lyon gyakran, de nem feltétlenül, betölti a rend titkárának tisztségét is.

Öltözetek és díszítések

szerkesztés
Szt. András keresztjével a Bogáncsrend kitűzőjén
A Bogáncsrend csillaga

A Bogáncsrend ünnepi rendezvényei, mint pl. a minden év júniusban vagy júliusban megrendezett nagygyűlés, vagy pl. a brit uralkodó koronázása alkalmából a rend tagjai a következő öltözetet viselik:

  • A köpeny zöld anyagból készül, a ruha-egyenruha felett viselik. A köpenyt fehér anyag szegélyezi, zöld vagy arany szalagokkal kötik meg. A köpeny bal vállára tűzik ki a rend nagy csillagát (ld. balra).[31]
  • A kalap fekete bársonyból készül és fehér tollak ékesítik, a tetején fekete kócsagtoll vagy a daru bóbitája[31]
  • A lánc aranyból készül és bogáncsvirágot, illetve rutacsokrokat ábrázol. A köpeny fölött viselik.[31]
  • A Szent András vagy a lógó kitűző a láncról lóg. Az arany medál Szent Andrást ábrázolja fehér kereszttel, zöld ruhában és bíbor köpennyel,[31] feje körül arany glóriával.[32]

A teljes díszöltözék mellett egyszerűbb öltözetet is viselhetnek a rend tagjai, amikor valamilyen hivatalos rendezvényen vesznek részt.

  • A rend csillagja ezüst Szent András-kereszt, a kereszt szárai között sugarakkal. Középen egy zöld körben a rend jelmondata arany betűkkel, a körön belül egy bogáncsvirág arany mezőben. A bal mellkasra kitűzve kell viselni.[33] Ha a lovag a Térdszalagrendnek is tagja, akkor a Bogáncsrend csillagját a Térdszalagrend csillagja alá kell kitűzni[34]
  • A széles szalag sötétzöld anyagból készült, a bal válltól a jobb csípőig kell viselni.[35]
  • A jobb csípőnél a rend kitűzőjét viselik, amely a lógó-kitűzőhöz hasonló.[36]

Bizonyos napokon, az uralkodó engedélyével, a rend tagjai viselhetik a láncot a ruhájuk vagy egyenruhájuk felett.[37]

A rend tagjának halála esetén minden rendjelet a rend kincstárnokának vissza kell szolgáltatni. A kitűzőt és a csillagot az elhunyt lovag legközelebbi hozzátartozója személyesen adhatja át az uralkodónak.[38]

A rend tisztviselői is zöld anyagból készült ruhát viselnek.[39] A szertartásmester hivatali jelképe egy zöld színű jogar vagy pálca.[40]

Kápolna

szerkesztés
A rend tagjainak kardja, sisakja és címerpajzs a rend kápolnájában.

Amikor VII. Jakab 1687-ben megalapította a rendet, elrendelte, hogy kápolnája a Holyroodhouse-palota apátsági templomában legyen (feltehetően a Térdszalagrendtől vette az ötletet, amelynek kápolnája a Windsori kastély kápolnájában van). VII. Jakabot azonban 1688-ban megfosztották a tróntól, a kápolna pedig a zavargások során megsemmisült. A rendnek egészen 1911-ig nem volt kápolnája, amikor az edinburghi Szent Egyed-katedrális egyik kápolnáját át nem alakították erre a célra.[41] II. Erzsébet minden évben a Holyroodhouse-palotában tölt egy hetet júniusban vagy júliusban, és ekkor tartják a rend nagygyűlését is, amikor az új lovagok vagy hölgyek beiktatására is sor kerül.[8]

Az uralkodót beleértve minden rendtagnak egy páholyt alakítottak ki a kápolnában, amelyen a lovag vagy hölgy címerét feltüntetik. A páholy tetején a rend tagjának sisakja látható. Amennyiben nemesi rangja is van a tagnak, akkor a rangnak megfelelő koronát is feltüntetik.[42] A heraldika szabályai szerint, az uralkodó kivételével, nők nem viselhetnek sisakot[43] ezért nekik csak a koronát tüntetik fel.[44] A többi brit lovagi renddel ellentétben nem a kápolnában láthatók a rend tagjainak zászlói, hanem a katedrális másik részében.[45]

A rend tagjának halálakor a sisakot, címert és a koronát leszedik, a páholyról azonban nem veszik le az elhunyt kis címerét, hanem a páholy ülésének hátoldalára helyezik fel.[46] A kápolna bejárata melletti falon található az 1911 óta kinevezett összes lovag és lady neve.

Kiváltságaik

szerkesztés
A királyi címer skót változata, a rend jelvényeivel.

A rend lovagjai és hölgyei az Egyesült Királyság rangsorában, a Térdszalagrend kivételével, minden más lovagrend tagjait megelőzik, a nemesség közül pedig a báróknál magasabb a rangjuk. A rend lovagjainak felesége, gyermekei és menyei is megkapják ezt a kiváltságot, azonban a hölgyeknek ez nem jár (mivel a rangsort az apa vagy férj címei alapján állítják fel.[47]

A rend lovagjai használhatják a „Sir”, a hölgyek pedig a „Lady” megjelölést a nevük előtt. A lovagok feleségei szintén jogosultak a „Lady” megszólításra, a hölgyek férjének azonban nem jár ilyen megtiszteltetés.[48]

A lovagok nevük után a „KT” (Knight of the Thistle), a hölgyek az „LT” (Lady of the Thistle) rövidítést tüntethetik fel.[8] Ha a rend tagjának más kitüntetései is vannak, akkor a „KT” vagy „LT” minden mást megelőz, kivéve a „Bt” vagy „Btss” (báró vagy bárónő), „VC” (Viktória-keresztes), „GC” (György-keresztes) és „KG” vagy „LG” (a Térdszalagrend lovagja vagy hölgye).[34]

A rend jelenlegi tagjai

szerkesztés

Ez a lista utoljára 2026. június 10-én frissült.

  1. Andrew Bruce, Elgin és Kincardine 11. grófja (1981)
  2. James Mackay, Clashfern bárója (1997)
  3. David Wilson, Tillyorn bárója (2000)
  4. David Steel, Lord Aikwood (2004)
  5. George Robertson, Port Ellen bárója (2004)
  6. William Cullen, Whitekirk bárója (2007)
  7. David Hope, Craighead bárója (2009)
  8. Narendra Patel, Patel bárója (2009)
  9. Robert Smith, Kelvin bárója (2014)
  10. Richard Scott, Buccleuch 10. hercege (2017)
  11. Sir Ian Wood (2018)
  12. Lady Elish Angiolini (2022)[52]
  13. Sue Black, Black of Strome bárónője (2024)[53]
  14. Helena Kennedy, The Shaws bárónője (2024)[53]
  15. Sir Jim McDonald (2026)[54][m 1]
  16. Sir James MacMillan (2026)[54][m 2]
Lásd még: A Bogáncsrend lovagjai (kategórialap)

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ 1687-es alapító oklevél
  2. ↑ Nicolas, p4
  3. ↑ Ezt a legendát őrizte meg a rend 1687-es alapítólevele.
  4. ↑ Nicholas, p4, footnote 1, Achaius egy évszázaddal Æthelstan előtt halt meg
  5. ↑ Nicolas, Appendix, p.vi.
  6. ↑ Mackey and Heywood, p890
  7. ↑ Nicolas, p3
  8. 1 2 3 4 "The Monarchy Today: Queen and Public: Honours: The Order of the Thistle". The Royal Household. Hozzáférés: 2007. február 18.
  9. ↑ Nicolas, footnote7, p15.
  10. ↑ Calendar of State Papers Scotland, vol. 1 (1898), 206.
  11. ↑ Leslie, John, Historie of Scotland, vol. 2, STS (1895), 230-1.
  12. ↑ http://www.eupjournals.com/doi/abs/10.3366/shr.2004.83.1.3 Stevenson, Katie "The Unicorn, St Andrew and the Thistle: Was there an Order of Chivalry in Late Medieval Scotland?", Scottish Historical Review. Volume 83, Page 3-22, April 2004
  13. 1 2 3 "London Gazette, 2251. szám". 1687. június 13. Hozzáférés: 2011. május 23. {{cite web}}: Unknown parameter |endpage= ignored (súgó); Unknown parameter |startpage= ignored (súgó)
  14. ↑ 1687-es alapítólevél, idézi az 1978-as alapítólevélben
  15. ↑ Nicolas, pp25–26
  16. ↑ 1703-as alapítólevél, Statutes (1978) pp11–12
  17. ↑ 1687-es alapítólevél, Statutes (1978), p2: revive the said Order, of which his Majesty is the undoubted and rightful Sovereign
  18. ↑ 1687-es oklevél, Statutes (1987) pp.1–3
  19. ↑ 1827. május 8-i rendelet, id. Statutes (1978)
  20. ↑ 1703-as alapítólevél, 14. cikk, id. Statutes (1978), p17)
  21. ↑ 1937. június 12., az alapítólevél kiegészítése, id Statutes (1978), p60
  22. ↑ 1842. január 17., id. Statutes (1978), p33. Az első, királyi származású lovag III. György brit király fia, Vilmos Henrik herceg (a későbbi IV. Vilmos) volt, azonban ő a rend rendes tagjának számított.(Nicolas, p51).
  23. ↑ 1962. október 18., id. Statutes (1978), p63
  24. ↑ "The Monarchy Today: Queen and Public: Honours: The Order of the Garter". The Royal Household. 2009. január 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. február 18.
  25. ↑ Nicolas, p33, szerint Anna királynő engedte meg elsőként Hamilton hercegének, hogy mindkét rend tagja lehessen.
  26. ↑ Nicolas, p35.
  27. ↑ 1763. január 7., id. Statutes (1978), pp28–29
  28. ↑ 1913. október 8., id. Statutes (1978), p49
  29. ↑ 1703-as oklevél, 13. cikk, id. Statutes (1978), p17. még nem nevezi meg a joga színét.
  30. ↑ 1703-as oklevél, 11. cikk, id. Statutes (1978), p17, nem határoz meg semmilyen feladatot számára.
  31. 1 2 3 4 1703-as oklevél, 2. cikk, id. Statutes (1978), pp15–16
  32. ↑ 1714/15. február 17., id. Statutes (1978), p20
  33. ↑ 1703, 5. cikk, id. Statutes (1978), pp15–16
  34. 1 2 "Order of Wear". Ceremonial Secretariat, Cabinet Office. 2006. november 13. 2007. január 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. február 20.
  35. ↑ 1703, 3. cikk, id. Statutes (1978), p15. Az 1687-es alapításkor a szalag színe bíbor-kék volt, zöldre Anna királynő változtatta.
  36. ↑ 1703, 3. cikk, id. Statutes (1978), p15, másik megnevezése medál.
  37. ↑ "Royal Insight: Mailbox". The Royal Household. 2007. február. Hozzáférés: 2007. február 20.
  38. ↑ Debrett’s Peerage, p82
  39. ↑ 1703., 11. cikk (titkár), 12. cikk (Lord Lyon), 13. cikk (szertartásmester), 1886 (elöljáró), 1913 (kancellár), id.Statutes (1978), pp15–16, 42 és 49–50
  40. ↑ 1703, 13. cikk, id. Statutes (1978), pp15–16.
  41. ↑ Burnett and Hodgson, pp6–7.
  42. ↑ Paul, pp32–33
  43. ↑ Innes, p35
  44. ↑ Cox, N. (1999). "The Coronets of Members of the Royal Family and of the Peerage (The Double Tressure)". Journal of the Heraldry Society of Scotland (22): 8–13. 2001. november 21. dátummal az eredeti címről archiválva.
  45. ↑ Innes, p42
  46. ↑ Burnett and Hodgson
  47. ↑ "The Scale of General Precedence in Scotland". Burke's Peerage. 2007. február 4. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. február 24. {{cite web}}: Unknown parameter |deadurl= ignored (|url-status= suggested) (súgó)
  48. ↑ The Crown Office (2003. július). "Forms of Address for use orally and in correpondence". Ministry of Justice. 2008. január 18. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. december 21.
  49. ↑ 1977-től, mint The Duke of Rothesay. Rothesay hercege, Carrick grófja és Renfrew bárója. Rothesay hercege 1707 előtt a Skót Királyság, 1707 és 1800 között Nagy-Britannia, jelenleg pedig Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának trónörököse. Ez az a cím, amelyet az örökös köteles használni Skóciában. Az Egyesült Királyság többi részén és a tengerentúlon a Cornwall hercege – amely az uralkodó legidősebb élő fiához tartozik, akkor és csak akkor, ha ő az örökös – és a Wales hercege – hagyományosan a trónörökösnek ajándékozza az uralkodó – címet használják. Rothesay hercege más skót címekkel is rendelkezik, köztük Carrick grófja, Renfrew bárója. Rothesay a Bute-szigeten található, de a Cornwall Hercegségtől eltérően semmilyen jogi személy vagy földtulajdon nem kapcsolódik hozzá.
  50. ↑ 2022-től, mint uralkodó, automatikusan a rend vezetője.
  51. ↑ 2012-től, mint The Earl of Strathearn. A címet II. Erzsébet brit királynő újrakreálta 2011. április 29-én Vilmos, akkori walesi herceg részére. Ezt volt a címe Vilmos Skóciában, amíg 2022 szeptemberében apja trónra lépésével rá nem szállt a Rothesay hercege cím.
  52. ↑ "New appointments to The Order of The Thistle". Royal.uk. The Royal Household. 2022. június 10. Hozzáférés: 2022. június 10.
  53. 1 2 Majesty Magazine [@MajestyMagazine]. "New appointments to the Order of the Thistle" (Tweet) – via Twitter.
  54. 1 2 "Order of the Thistle for Sir Jim McDonald and Sir James MacMillan". Peerage News (angol nyelven). 2026. június 8. Hozzáférés: 2026. június 9.
  55. ↑ Lyon Court [@LyonCourt]. "The King appoints The Duke of Buccleuch as Chancellor of the Order of the Thistle" (Tweet) – via Twitter.
  56. ↑ "Richard Walter John Montagu Douglas Scott, 10th Duke of Buccleuch". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2026. január 13.

Megjegyzések

szerkesztés
  1. ↑ McDonald mérnöki és egyetemi vezetői munkásságáról ismert. 1993-ban nevezték ki a Strathclyde-i Egyetemen a villamosenergia-rendszerek tanszékvezető professzorává, 2003-ban az elektronikai és villamosmérnöki tanszék vezetője, majd 2009 márciusában az egyetem rektora és alkancellárja lett, ezt a tisztséget 2025-ös nyugdíjba vonulásáig töltötte be. 2019 és 2024 között a Királyi Mérnöki Akadémia elnöke volt, az első skót ebben a tisztségben. 2012-ben az oktatás, a mérnöki tudományok és a gazdaság terén szerzett érdemeiért lovaggá ütötték, 2024-ben pedig a Brit Birodalom Rendjének nagykeresztjét (Knight Grand Cross of the Order of the British Empire, GBE) kapta.
  2. ↑ MacMillan, a nagy tekintélyű, Ayrshire-ben született zeneszerző nemcsak zenéjéről ismert, hanem olyan eredményeiről is, mint a Cumnock Tryst fesztivál megalapítása. A királynő 2015-ös születésnapi kitüntetései alkalmával lovagi címet kapott, Who Shall Separate Us? című himnuszát pedig a királynő 2022-es temetésére rendelték meg. Az év elején III. Károly jóváhagyta, hogy Sir James MacMillan megkapja a Király Zenei Érmét (King’s Medal for Music).
  3. ↑ A glasgow-i származású Grainger bárónő sportban és jogban elért eredményeiről ismert. A 2012-es londoni olimpián Anna Watkins csapattársával aranyérmet nyert kétpárevősben. A királyság legsikeresebb női evezőseként tartják számon, minden sportágat figyelembe véve ő az egyetlen nő, aki négy egymást követő olimpiai játékon is érmet szerzett. Többéves jogi és orvosetikai tanulmányok után a londoni King’s College-ban PhD-fokozatot szerzett az emberölések miatti büntetéskiszabás témájában.
  4. ↑ Green Rod egy zöld bot vagy pálca, amelyet a Thistle rend ceremóniákon és eseményeken használnak. A bot jelképezi a rend hatalmát és tekintélyét, és a rend nagyrendűségének és fontosságának megnyilvánulásaként szolgál. A Green Rod használata hagyományosan fontos alkalmakkor, például a rend ceremoniális eseményein vagy ünnepségein jellemző.

Források

szerkesztés

Külső hivatkozások

szerkesztés
Commons:Category:Order of the Thistle
A Wikimédia Commons tartalmaz Bogáncsrend témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bogáncsrend&oldid=29216435”