Bogáncsrend
A Bogáncsrend (Order of the Thistle) vagy teljes nevén A Legősibb és Legnemesebb Bogáncsrend (The Most Ancient and Most Noble Order of the Thistle) egy skót eredetű brit lovagrend. A rendet jelenlegi formájában 1687-ben alapította VII. Jakab skót király (II. Jakab angol király), aki egy korábban már létező lovagrendet támasztott fel. A rendet a mindenkori brit uralkodó vezeti és 16 tagja (lovagok és hölgyek) lehet, ezen felül a brit királyi család tagjai és néhány európai uralkodó kaphatja még. A lovagi cím odaítéléséről a mindenkori brit uralkodó dönt, más brit lovagrendekkel ellentétben nem kell kikérnie a brit kormány véleményét.
| Bogáncsrend Order of the Thistle | |
| A Bogáncsrend lovagjának kitüntetése és lánca | |
| Mottó: 'Nemo me impune lacessit.' | |
| Elnevezések | The Most Ancient and Most Noble Order of the Thistle |
| Megalakulás dátuma | 1687 |
| Típus | Brit lovagrend |
| Patrónus | A mindenkori brit uralkodó (jelenleg III. Károly brit király) |
| Alapító | II. Jakab angol király |
| Uralkodó | III. Károly brit király |
A rend legfőbb jelképe a bogáncs, Skócia egyik nemzeti jelképe. A rend jelmondata Nemo me impune lacessit (latinul, a. m. „Senki nem ingerelhet büntetlenül”).[1] Ez a jelmondat feltűnik az Egyesült Királyság királyi címerének Skóciában használt változatán is, a brit egyfontos pénzérmén, a Skót Királyi Ezred, a Skót Őrezred, a Kanadai Fekete Őrezred és a Királyi Skót Dragonyos Lovasőrség jelmondataként. A rend védőszentje Szent András.
A Bogáncsrend, amely a brit lovagrendekről eltérően elsősorban csak Skóciában használt, a lovagrendek rangsorában a második helyet foglalja el. Angliai megfelelője, a Térdszalagrend az első, mivel a 14. század közepén alapították. 1783-ban alapították meg az Írországban használt Szent Patrik-rendet, amelyet azonban (1922 óta) már nem adományoznak.
Története
szerkesztés
VII. Jakab skót király állítólag egy már korábban létező lovagrendet támasztott fel, amikor 1687-ben jelenlegi formájában létrehozta a Bogáncsrendet. A legenda szerint Achaius skót király, miközben Æthelstan wessexi király ellen harcolt, az égben jelenést látott: Szent András keresztjét.[2] Miután megnyerte a csatát, 786-ban megalapította a Bogáncsrendet, amelyet Szent Andrásnak dedikált[3] A legenda azért nehezen hihető, mert a két főszereplő, bár történelmi személyek voltak, nem ugyanabban az évszázadban éltek.[4] Egy másik legenda szerint Achaius 809-ben alapította a rendet, miután szövetséget kötött Nagy Károly frank uralkodóval. Ennek esetleg alapot adhat, hogy Nagy Károly skót testőröket alkalmazott.[5] Egy hasonló hagyomány alapján Robert Bruce a bannockburni csata után újjáélesztette a rendet.[6]
III. Jakab skót király volt az első, aki személyes jelvényeként kezdte használni a bogáncsot és a virágot ábrázoló érméket veretett,[7] illetve a hagyomány szerint a 15. század során megalapította a Bogáncsrend elődjét.[8] Más történészek szerint V. Jakab skót király, aki tagja volt az Aranygyapjas rendnek, a francia Szent Mihály-rendnek, és az angol Térdszalagrendnek, 1540-ben alapította meg a Bogáncsrendet, szégyenkezve afelett, hogy Skócia nem rendelkezett lovagrenddel. Állítólag I. Ferenc francia királyt kinevezte az "Order of Thissil" rend tagjává.[9]
Azonban a rend 15-16. századi létezésére nincs egyértelmű és elfogadott bizonyíték. Egy 1558-as francia kommentár szerint a skót királyok a bogáncsos koronát és Szent András keresztjét használták jelképként és lobogóikon, de hozzáteszi, hogy nem alapítottak lovagrendet.[10] John Lesley 1578. körül felsorolta V. Jakab király külföldi kitüntetéseit, és hozzátette, hogy saját nemzetének megfelelően Szent András keresztjét viselte.[11] Egy skót lovagrend, a Szt. András-rend, feltehetően létezett a 16. században, de a század végére megszűnt.[12]
VII. Jakab skót király 1687. május 29-én adta ki királyi rendeletét, amely "újjáéleszti és visszaállítja a Bogáncsrendet korábbi dicsőségébe fényébe és ragyogásába.[13][14] A rend megalapításakor nyolc lovagot neveztek ki, majd VII. Jakabot 1688-ban megfosztották trónjától.[15] Utódai, III. Vilmos angol király és II. Mária angol királynő, nem neveztek ki újabb lovagokat a rendbe, amely egy ideig használaton kívül volt. 1703-ban Anna brit királynő ismét újjáélesztette a Bogáncsrendet, amely változatlan formában fennmaradt a mai napig.[16]
A rend tagjai
szerkesztés
A rend mindenkori vezetője Skócia, majd később Nagy-Britannia királyai voltak[13][17] Amikor VII. Jakab megalapította a rendet, az alapítólevél leszögezte, hogy a király és 12 lovag lehet tagja, utalva Jézusra és a 12 apostolra.[13][18] 1827-ben IV. György brit király lehetővé tette, hogy 16 tagot nevezzenek ki a rendbe.[19] A nőket (az uralkodó királynőn kívül) kezdetben kizárták a rendből.[20] VI. György brit király azonban feleségét Erzsébet brit királynét 1937-ben kinevezte a rend tagjává[21] és 1987-ben II. Erzsébet brit királynő lehetővé tette, hogy a nők is a rend tagjai lehessenek.[8]
Időről időre a „rendes” tagokon kívül „különleges” tagokat is kinevez az uralkodó. Az „extra lovagok” nem számítanak bele a IV. György által meghatározott 16 fős felső határba. A brit királyi család tagjai általában ennek köszönhetően a rend tagjai, az első közülük Albert herceg, Viktória királynő férje volt.[22] V. Olaf norvég király volt a rend első külföldi tagja, akit 1962-ben II. Erzsébet nevezett ki.[23]
A rend alapítólevelének megfelelően a mindenkori uralkodónak van joga a rend tagjait kinevezni. A 18. századtól az uralkodó általában a brit kormány javaslatára nevezte ki a rend tagjait, azonban VI. György úgy érezte, hogy mind a Térdszalagrendet, mind a Bogáncsrendet a kormány a politikai hűség, és nem a személyes eredmények jutalmazására használta. Ezért, Clement Attlee miniszterelnök és Winston Churchill, az ellenzék vezetőjének beleegyezésével, 1946-tól, csak az uralkodó nevezhetett ki rendtagokat.[24]
A Bogáncsrend lovagjai és hölgyei (Knights and Ladies of the Thistle) tagjai lehetnek a Térdszalagrendnek is, mivel utóbbi csak Anglia területén használatos. Korábban sok lovag, aki megkapta a Térdszalagrend kitüntetését, lemondott a Bogáncsrendről.[25] A rend tagjait meg is lehet fosztani a tagságuktól – erre egyszer került sor John Erskine esetében, aki a rend tagságát és lovagi címét is elvesztette, miután részt vett az 1715-ös jakobita felkelésben.[26]
A rendnek öt tisztviselője van: az elöljáró (dean), a kancellár (chancellor), az szertartásmester (usher), a Lord Lyon King of Arms és a titkár. Az elöljáró általában a Skót Episzkopális Egyház tagja, és csak 1763-tól létezik maga a poszt.[27] A kancellár tisztségét 1687-ben hozták létre, és rábízták a rend nagypecsétjét, bár a posztot 1913-ig nem töltötték be.[28] A kancellári tisztséget attól fogva a lovagok egyik (nem mindig a rangidős) tölti be. A szertartásmester (hivatalos tiszte A Zöld Jogar Szertartásmestere).[29] A Lord Lyon King of Arms a skót heraldikai hivatal vezetője, a tisztség maga korábbi, mint a rend.[30] A Lord Lyon gyakran, de nem feltétlenül, betölti a rend titkárának tisztségét is.
Öltözetek és díszítések
szerkesztés

A Bogáncsrend ünnepi rendezvényei, mint pl. a minden év júniusban vagy júliusban megrendezett nagygyűlés, vagy pl. a brit uralkodó koronázása alkalmából a rend tagjai a következő öltözetet viselik:
- A köpeny zöld anyagból készül, a ruha-egyenruha felett viselik. A köpenyt fehér anyag szegélyezi, zöld vagy arany szalagokkal kötik meg. A köpeny bal vállára tűzik ki a rend nagy csillagát (ld. balra).[31]
- A kalap fekete bársonyból készül és fehér tollak ékesítik, a tetején fekete kócsagtoll vagy a daru bóbitája[31]
- A lánc aranyból készül és bogáncsvirágot, illetve rutacsokrokat ábrázol. A köpeny fölött viselik.[31]
- A Szent András vagy a lógó kitűző a láncról lóg. Az arany medál Szent Andrást ábrázolja fehér kereszttel, zöld ruhában és bíbor köpennyel,[31] feje körül arany glóriával.[32]
A teljes díszöltözék mellett egyszerűbb öltözetet is viselhetnek a rend tagjai, amikor valamilyen hivatalos rendezvényen vesznek részt.
- A rend csillagja ezüst Szent András-kereszt, a kereszt szárai között sugarakkal. Középen egy zöld körben a rend jelmondata arany betűkkel, a körön belül egy bogáncsvirág arany mezőben. A bal mellkasra kitűzve kell viselni.[33] Ha a lovag a Térdszalagrendnek is tagja, akkor a Bogáncsrend csillagját a Térdszalagrend csillagja alá kell kitűzni[34]
- A széles szalag sötétzöld anyagból készült, a bal válltól a jobb csípőig kell viselni.[35]
- A jobb csípőnél a rend kitűzőjét viselik, amely a lógó-kitűzőhöz hasonló.[36]
Bizonyos napokon, az uralkodó engedélyével, a rend tagjai viselhetik a láncot a ruhájuk vagy egyenruhájuk felett.[37]
A rend tagjának halála esetén minden rendjelet a rend kincstárnokának vissza kell szolgáltatni. A kitűzőt és a csillagot az elhunyt lovag legközelebbi hozzátartozója személyesen adhatja át az uralkodónak.[38]
A rend tisztviselői is zöld anyagból készült ruhát viselnek.[39] A szertartásmester hivatali jelképe egy zöld színű jogar vagy pálca.[40]
Kápolna
szerkesztés
Amikor VII. Jakab 1687-ben megalapította a rendet, elrendelte, hogy kápolnája a Holyroodhouse-palota apátsági templomában legyen (feltehetően a Térdszalagrendtől vette az ötletet, amelynek kápolnája a Windsori kastély kápolnájában van). VII. Jakabot azonban 1688-ban megfosztották a tróntól, a kápolna pedig a zavargások során megsemmisült. A rendnek egészen 1911-ig nem volt kápolnája, amikor az edinburghi Szent Egyed-katedrális egyik kápolnáját át nem alakították erre a célra.[41] II. Erzsébet minden évben a Holyroodhouse-palotában tölt egy hetet júniusban vagy júliusban, és ekkor tartják a rend nagygyűlését is, amikor az új lovagok vagy hölgyek beiktatására is sor kerül.[8]
Az uralkodót beleértve minden rendtagnak egy páholyt alakítottak ki a kápolnában, amelyen a lovag vagy hölgy címerét feltüntetik. A páholy tetején a rend tagjának sisakja látható. Amennyiben nemesi rangja is van a tagnak, akkor a rangnak megfelelő koronát is feltüntetik.[42] A heraldika szabályai szerint, az uralkodó kivételével, nők nem viselhetnek sisakot[43] ezért nekik csak a koronát tüntetik fel.[44] A többi brit lovagi renddel ellentétben nem a kápolnában láthatók a rend tagjainak zászlói, hanem a katedrális másik részében.[45]
A rend tagjának halálakor a sisakot, címert és a koronát leszedik, a páholyról azonban nem veszik le az elhunyt kis címerét, hanem a páholy ülésének hátoldalára helyezik fel.[46] A kápolna bejárata melletti falon található az 1911 óta kinevezett összes lovag és lady neve.
Kiváltságaik
szerkesztés
A rend lovagjai és hölgyei az Egyesült Királyság rangsorában, a Térdszalagrend kivételével, minden más lovagrend tagjait megelőzik, a nemesség közül pedig a báróknál magasabb a rangjuk. A rend lovagjainak felesége, gyermekei és menyei is megkapják ezt a kiváltságot, azonban a hölgyeknek ez nem jár (mivel a rangsort az apa vagy férj címei alapján állítják fel.[47]
A rend lovagjai használhatják a „Sir”, a hölgyek pedig a „Lady” megjelölést a nevük előtt. A lovagok feleségei szintén jogosultak a „Lady” megszólításra, a hölgyek férjének azonban nem jár ilyen megtiszteltetés.[48]
A lovagok nevük után a „KT” (Knight of the Thistle), a hölgyek az „LT” (Lady of the Thistle) rövidítést tüntethetik fel.[8] Ha a rend tagjának más kitüntetései is vannak, akkor a „KT” vagy „LT” minden mást megelőz, kivéve a „Bt” vagy „Btss” (báró vagy bárónő), „VC” (Viktória-keresztes), „GC” (György-keresztes) és „KG” vagy „LG” (a Térdszalagrend lovagja vagy hölgye).[34]
A rend jelenlegi tagjai
szerkesztésEz a lista utoljára 2026. június 10-én frissült.
- Uralkodó: III. Károly brit király[49][50]
- Extra tagok:
- Anna brit királyi hercegnő (2000)
- Vilmos walesi herceg[51]
- Kamilla brit királyné (2023)
- Eduárd edinburgh-i herceg (2024)
- Lovagok és hölgytagok:
- Andrew Bruce, Elgin és Kincardine 11. grófja (1981)
- James Mackay, Clashfern bárója (1997)
- David Wilson, Tillyorn bárója (2000)
- David Steel, Lord Aikwood (2004)
- George Robertson, Port Ellen bárója (2004)
- William Cullen, Whitekirk bárója (2007)
- David Hope, Craighead bárója (2009)
- Narendra Patel, Patel bárója (2009)
- Robert Smith, Kelvin bárója (2014)
- Richard Scott, Buccleuch 10. hercege (2017)
- Sir Ian Wood (2018)
- Lady Elish Angiolini (2022)[52]
- Sue Black, Black of Strome bárónője (2024)[53]
- Helena Kennedy, The Shaws bárónője (2024)[53]
- Sir Jim McDonald (2026)[54][m 1]
- Sir James MacMillan (2026)[54][m 2]
- Tisztviselők:
- Dean (elöljáró): David Fergusson (2019)
- Kancellár: Richard Scott, Buccleuch 10. hercege (2023)[55][56]
- King of Arms: Joseph Morrow kanonok, a Lord Lyon King of Arms (ex officio, 2014)
- Titkár: Elizabeth Roads (2014)
- Szertartásmester: Katherine Grainger bárónő[m 3], a Green Rod Hordozója (2026)[m 4]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ 1687-es alapító oklevél
- ↑ Nicolas, p4
- ↑ Ezt a legendát őrizte meg a rend 1687-es alapítólevele.
- ↑ Nicholas, p4, footnote 1, Achaius egy évszázaddal Æthelstan előtt halt meg
- ↑ Nicolas, Appendix, p.vi.
- ↑ Mackey and Heywood, p890
- ↑ Nicolas, p3
- 1 2 3 4 "The Monarchy Today: Queen and Public: Honours: The Order of the Thistle". The Royal Household. Hozzáférés: 2007. február 18.
- ↑ Nicolas, footnote7, p15.
- ↑ Calendar of State Papers Scotland, vol. 1 (1898), 206.
- ↑ Leslie, John, Historie of Scotland, vol. 2, STS (1895), 230-1.
- ↑ http://www.eupjournals.com/doi/abs/10.3366/shr.2004.83.1.3 Stevenson, Katie "The Unicorn, St Andrew and the Thistle: Was there an Order of Chivalry in Late Medieval Scotland?", Scottish Historical Review. Volume 83, Page 3-22, April 2004
- 1 2 3 "London Gazette, 2251. szám". 1687. június 13. Hozzáférés: 2011. május 23.
{{cite web}}: Unknown parameter|endpage=ignored (súgó); Unknown parameter|startpage=ignored (súgó) - ↑ 1687-es alapítólevél, idézi az 1978-as alapítólevélben
- ↑ Nicolas, pp25–26
- ↑ 1703-as alapítólevél, Statutes (1978) pp11–12
- ↑ 1687-es alapítólevél, Statutes (1978), p2: revive the said Order, of which his Majesty is the undoubted and rightful Sovereign
- ↑ 1687-es oklevél, Statutes (1987) pp.1–3
- ↑ 1827. május 8-i rendelet, id. Statutes (1978)
- ↑ 1703-as alapítólevél, 14. cikk, id. Statutes (1978), p17)
- ↑ 1937. június 12., az alapítólevél kiegészítése, id Statutes (1978), p60
- ↑ 1842. január 17., id. Statutes (1978), p33. Az első, királyi származású lovag III. György brit király fia, Vilmos Henrik herceg (a későbbi IV. Vilmos) volt, azonban ő a rend rendes tagjának számított.(Nicolas, p51).
- ↑ 1962. október 18., id. Statutes (1978), p63
- ↑ "The Monarchy Today: Queen and Public: Honours: The Order of the Garter". The Royal Household. 2009. január 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. február 18.
- ↑ Nicolas, p33, szerint Anna királynő engedte meg elsőként Hamilton hercegének, hogy mindkét rend tagja lehessen.
- ↑ Nicolas, p35.
- ↑ 1763. január 7., id. Statutes (1978), pp28–29
- ↑ 1913. október 8., id. Statutes (1978), p49
- ↑ 1703-as oklevél, 13. cikk, id. Statutes (1978), p17. még nem nevezi meg a joga színét.
- ↑ 1703-as oklevél, 11. cikk, id. Statutes (1978), p17, nem határoz meg semmilyen feladatot számára.
- 1 2 3 4 1703-as oklevél, 2. cikk, id. Statutes (1978), pp15–16
- ↑ 1714/15. február 17., id. Statutes (1978), p20
- ↑ 1703, 5. cikk, id. Statutes (1978), pp15–16
- 1 2 "Order of Wear". Ceremonial Secretariat, Cabinet Office. 2006. november 13. 2007. január 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. február 20.
- ↑ 1703, 3. cikk, id. Statutes (1978), p15. Az 1687-es alapításkor a szalag színe bíbor-kék volt, zöldre Anna királynő változtatta.
- ↑ 1703, 3. cikk, id. Statutes (1978), p15, másik megnevezése medál.
- ↑ "Royal Insight: Mailbox". The Royal Household. 2007. február. Hozzáférés: 2007. február 20.
- ↑ Debrett’s Peerage, p82
- ↑ 1703., 11. cikk (titkár), 12. cikk (Lord Lyon), 13. cikk (szertartásmester), 1886 (elöljáró), 1913 (kancellár), id.Statutes (1978), pp15–16, 42 és 49–50
- ↑ 1703, 13. cikk, id. Statutes (1978), pp15–16.
- ↑ Burnett and Hodgson, pp6–7.
- ↑ Paul, pp32–33
- ↑ Innes, p35
- ↑ Cox, N. (1999). "The Coronets of Members of the Royal Family and of the Peerage (The Double Tressure)". Journal of the Heraldry Society of Scotland (22): 8–13. 2001. november 21. dátummal az eredeti címről archiválva.
- ↑ Innes, p42
- ↑ Burnett and Hodgson
- ↑ "The Scale of General Precedence in Scotland". Burke's Peerage. 2007. február 4. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. február 24.
{{cite web}}: Unknown parameter|deadurl=ignored (|url-status=suggested) (súgó) - ↑ The Crown Office (2003. július). "Forms of Address for use orally and in correpondence". Ministry of Justice. 2008. január 18. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. december 21.
- ↑ 1977-től, mint The Duke of Rothesay. Rothesay hercege, Carrick grófja és Renfrew bárója. Rothesay hercege 1707 előtt a Skót Királyság, 1707 és 1800 között Nagy-Britannia, jelenleg pedig Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának trónörököse. Ez az a cím, amelyet az örökös köteles használni Skóciában. Az Egyesült Királyság többi részén és a tengerentúlon a Cornwall hercege – amely az uralkodó legidősebb élő fiához tartozik, akkor és csak akkor, ha ő az örökös – és a Wales hercege – hagyományosan a trónörökösnek ajándékozza az uralkodó – címet használják. Rothesay hercege más skót címekkel is rendelkezik, köztük Carrick grófja, Renfrew bárója. Rothesay a Bute-szigeten található, de a Cornwall Hercegségtől eltérően semmilyen jogi személy vagy földtulajdon nem kapcsolódik hozzá.
- ↑ 2022-től, mint uralkodó, automatikusan a rend vezetője.
- ↑ 2012-től, mint The Earl of Strathearn. A címet II. Erzsébet brit királynő újrakreálta 2011. április 29-én Vilmos, akkori walesi herceg részére. Ezt volt a címe Vilmos Skóciában, amíg 2022 szeptemberében apja trónra lépésével rá nem szállt a Rothesay hercege cím.
- ↑ "New appointments to The Order of The Thistle". Royal.uk. The Royal Household. 2022. június 10. Hozzáférés: 2022. június 10.
- 1 2 Majesty Magazine [@MajestyMagazine]. "New appointments to the Order of the Thistle" (Tweet) – via Twitter.
- 1 2 "Order of the Thistle for Sir Jim McDonald and Sir James MacMillan". Peerage News (angol nyelven). 2026. június 8. Hozzáférés: 2026. június 9.
- ↑ Lyon Court [@LyonCourt]. "The King appoints The Duke of Buccleuch as Chancellor of the Order of the Thistle" (Tweet) – via Twitter.
- ↑ "Richard Walter John Montagu Douglas Scott, 10th Duke of Buccleuch". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2026. január 13.
Megjegyzések
szerkesztés- ↑ McDonald mérnöki és egyetemi vezetői munkásságáról ismert. 1993-ban nevezték ki a Strathclyde-i Egyetemen a villamosenergia-rendszerek tanszékvezető professzorává, 2003-ban az elektronikai és villamosmérnöki tanszék vezetője, majd 2009 márciusában az egyetem rektora és alkancellárja lett, ezt a tisztséget 2025-ös nyugdíjba vonulásáig töltötte be. 2019 és 2024 között a Királyi Mérnöki Akadémia elnöke volt, az első skót ebben a tisztségben. 2012-ben az oktatás, a mérnöki tudományok és a gazdaság terén szerzett érdemeiért lovaggá ütötték, 2024-ben pedig a Brit Birodalom Rendjének nagykeresztjét (Knight Grand Cross of the Order of the British Empire, GBE) kapta.
- ↑ MacMillan, a nagy tekintélyű, Ayrshire-ben született zeneszerző nemcsak zenéjéről ismert, hanem olyan eredményeiről is, mint a Cumnock Tryst fesztivál megalapítása. A királynő 2015-ös születésnapi kitüntetései alkalmával lovagi címet kapott, Who Shall Separate Us? című himnuszát pedig a királynő 2022-es temetésére rendelték meg. Az év elején III. Károly jóváhagyta, hogy Sir James MacMillan megkapja a Király Zenei Érmét (King’s Medal for Music).
- ↑ A glasgow-i származású Grainger bárónő sportban és jogban elért eredményeiről ismert. A 2012-es londoni olimpián Anna Watkins csapattársával aranyérmet nyert kétpárevősben. A királyság legsikeresebb női evezőseként tartják számon, minden sportágat figyelembe véve ő az egyetlen nő, aki négy egymást követő olimpiai játékon is érmet szerzett. Többéves jogi és orvosetikai tanulmányok után a londoni King’s College-ban PhD-fokozatot szerzett az emberölések miatti büntetéskiszabás témájában.
- ↑ Green Rod egy zöld bot vagy pálca, amelyet a Thistle rend ceremóniákon és eseményeken használnak. A bot jelképezi a rend hatalmát és tekintélyét, és a rend nagyrendűségének és fontosságának megnyilvánulásaként szolgál. A Green Rod használata hagyományosan fontos alkalmakkor, például a rend ceremoniális eseményein vagy ünnepségein jellemző.
Források
szerkesztés- Burnett, C.J. (2001). Stall Plates of the Most Ancient and Most Noble Order of the Thistle in the Chapel of the Order within St Giles' Cathedral, The High Kirk of Edinburgh. Edinburgh: Heraldry Society of Scotland. ISBN 0-9525258-3-6.
{{cite book}}: Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó) - Debrett's Peerage and Baronetage. London: Debrett's Peerage Ltd. 1995.
- Galloway, Peter (2009). The Order of the Thistle. Spink & Son Ltd. ISBN 1-902040-92-9.
- Innes of Learney, T. (1956). Scots heraldry; a practical handbook on the historical principles and modern application of the art and science (2nd ed.). Edinburgh: Oliver and Boyd.
- Mackey, A.G. (1946). Encyclopedia of Freemasonry. Kessinger Publishing. ISBN 0-7661-4719-3.
{{cite book}}: ISBN / Date incompatibility (súgó); Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó) - Nicolas, N. H. (1842). History of the orders of knighthood of the British empire, of the order of the Guelphs of Hanover; and of the medals, clasps, and crosses, conferred for naval and military service, Vol iii. London.
- Paul, J.B. (1911). The knights of the Order of the Thistle: a historical sketch by the Lord Lyon King of Arms, and a descriptive sketch of their chapel by J. Warrack. Edinburgh.
{{cite book}}: CS1 karbantartás: hely kiadó nélkül (link) - Order of the Thistle (1978). Statutes of the Most Ancient and Most Noble Order of the Thistle: revived by His Majesty King James II of England and VII of Scotland and again revived by Her Majesty Queen Anne. Edinburgh.
{{cite book}}: CS1 karbantartás: hely kiadó nélkül (link) - Woodcock, T. (1988). The Oxford Guide to Heraldry. Oxford: Oxford University Press. ISBN 0-19-211658-4.
{{cite book}}: Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó)
Külső hivatkozások
szerkesztés- "The Monarchy Today: Queen and Public: Honours: The Order of the Thistle". The official website of the British Monarchy. Hozzáférés: 2010. január 23.
- "Order of Wear". Ceremonial Secretariat, Cabinet Office. 2006. november 13. 2007. január 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. február 20.
- "Royal Insight: Mailbox". The Royal Household. 2007. február. Hozzáférés: 2007. február 20.
- "The Scale of General Precedence in Scotland". Burke's Peerage. 2007. február 4. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. február 24.