Australaves

madárklád
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. december 30.

Az australaves[1] egy nemrég definiált[2] kládja a madaraknak, ahova az eufalconimorphae (verébalakúak, papagájalakúak és a falcók) valamint a kígyászdarualakúak (többek között a kígyászdarufélék és a kihalt "gyilokmadarak") tartoznak.[3] A kutatások szerint az afroaves testvérkládja.[3] Az afroaveshez hasonlóan a legtöbb bazális kládnak ragadozó tagjai is vannak, ami arra utal, hogy ez volt a régi életstílus.[4] de Darren Naishhez hasonlóan több kutató is szkeptikus a megállapításokkal kapcsolatban, mert más, már kihalt ősökre, mint a növényevő strigogyps más életmódot követett.[5] Az alap papagájok és sólymok a varjakra hasonlítana, és növényevők.[6]

Australaves
Evolúciós időszak: 
Késő kréta - Holocén, 66–0 Ma
Vörös vércse, (Falco tinnunculus)
Vörös vércse, (Falco tinnunculus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Australaves
Ericson, 2012
kládok
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Australaves témájú rendszertani információt.
Australaves

Kígyászdarualakúak


Eufalconimorphae

Sólyomfélék


Psittacopasserae

Papagájalakúak



Verébalakúak





A Cladogram of telluraves kladiogramja Prum, R.O. et al. (2015) alapján.[3]

  1. Kimball RT, Wang N, Heimer-McGinn V, Ferguson C, Braun EL (2013). "Identifying localized biases in large datasets: A case study using the Avian Tree of Life". Molecular Phylogenetics and Evolution. 69 (3). Mol Phylogenet Evol: 1021–1032. doi:10.1016/j.ympev.2013.05.029. PMID 23791948.
  2. Ericson, P. G. (2012). "Evolution of terrestrial birds in three continents: biogeography and parallel radiations". Journal of Biogeography. 39 (5): 813–824. doi:10.1111/j.1365-2699.2011.02650.x.
  3. 1 2 3 Prum, R.O. et al. (2015) A comprehensive phylogeny of birds (Aves) using targeted next-generation DNA sequencing. Nature 526, 569–573.
  4. Jarvis, E. D.; Mirarab, S.; Aberer, A. J.; Li, B.; Houde, P.; Li, C.; Ho, S. Y. W.; Faircloth, B. C.; Nabholz, B.; Howard, J. T.; Suh, A.; Weber, C. C.; Da Fonseca, R. R.; Li, J.; Zhang, F.; Li, H.; Zhou, L.; Narula, N.; Liu, L.; Ganapathy, G.; Boussau, B.; Bayzid, M. S.; Zavidovych, V.; Subramanian, S.; Gabaldon, T.; Capella-Gutierrez, S.; Huerta-Cepas, J.; Rekepalli, B.; Munch, K.; et al. (2014). "Whole-genome analyses resolve early branches in the tree of life of modern birds" (PDF). Science. 346 (6215): 1320–1331. doi:10.1126/science.1253451. PMC 4405904. PMID 25504713. 2015. február 24. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2015. augusztus 29.. {{cite journal}}: More than one of |accessdate= és |access-date= specified (súgó); More than one of |archivedate= és |archive-date= specified (súgó); More than one of |archiveurl= és |archive-url= specified (súgó)
  5. Mayr, G. & Ritchter, G. (2011) Exceptionally preserved plant parenchyma in the digestive tract indicates a herbivorous diet in the Middle Eocene bird Strigogyps sapea (Ameghinornithidae). Paläontologische Zeitschrift, Volume 85, Issue 3, pp 303–307.
  6. L. D. Martin. 2010. Paleogene avifauna of the holarctic. Vertebrata PalAsiatica 48:367-374