Alicante
Alicante (valenciai katalánul Alacant) város Spanyolországban, Alicante tartomány székhelye, a Costa Blanca legfontosabb városa. Jelentős tengeri fürdőhely, forgalmas kereskedelmi kikötővel. Az európai iparjogvédelem egyik központja, az EUIPO székhelye.
| Alicante | ||||||
[[Fájl:
| ||||||
| ||||||
| Közigazgatás | ||||||
| Ország |  Spanyolország | |||||
| Autonóm közösség | Valencia (autonóm közösség) | |||||
| Tartomány | Alicante | |||||
| Comarca | Alacantí | |||||
| Rang |
| |||||
| Hivatalos nyelv | ||||||
| Polgármester | Gabriel Echávarri | |||||
| Irányítószám | 03000 - 03016 | |||||
| Körzethívószám | +34-96 | |||||
| Testvérvárosok | ||||||
| Népesség | ||||||
| Teljes népesség | 366 221 fő (2025)[1] | |||||
| Népsűrűség | 1648 fő/km² | |||||
| Földrajzi adatok | ||||||
| Tszf. magasság | 3 m | |||||
| Terület | 201,27 km² | |||||
| Időzóna | CET, UTC+1 | |||||
| Elhelyezkedése | ||||||
 | ||||||
 é. sz. 38° 20′ 43″, ny. h. 0° 28′ 59″38.345278°N 0.483056°WKoordináták: é. sz. 38° 20′ 43″, ny. h. 0° 28′ 59″38.345278°N 0.483056°W | ||||||
 | ||||||
| Alicante weboldala | ||||||
| ||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alicante témájú médiaállományokat. | ||||||
Fekvése
szerkesztésValencia autonóm közösség déli részén, a Costa Blancán, a Las Huertas-fok és a Santa Poala-fok közötti öböl félkörívében, a Benecantil-hegy lábánál fekszik. A teraszosan épült földközi-tengeri kikötőváros látképét a Benecantil-hegy és annak kopár sziklájára épült citadella, a Szent Borbála-erőd uralja.[2][3]
Története
szerkesztésÓkor
szerkesztésA települést Akra Leuké néven az ókori görögök alapították i. e. 325 körül. A rómaiak i. e. 201-ben foglalták el; neve uralmuk idején Lucentum volt.
Középkor
szerkesztésA kora középkorban, 500 körül a Nyugatrómai Birodalom bukása után a Lucentum néven létező város a Nyugati gót Királyság részét képezte, majd a mórok uralma idején (718 – 1249) Al-Lucant lett a város neve. Az arab időből való elnevezésből született a mai Alicante városnév. A keresztények 1258-ban foglalták el X. Alfonz vezetésével. 1296-ban II. Jakab vezetésével a terület a Valenciai Királyság részévé vált, királyi települési rangot nyert és képviseletet a Valenciai rendi gyűlésben, a corts-ban. Ezt követően a Kasztíliai Királyság és Az Aragón Korona országai csatatere Alicantéban volt évtizedekig, majd a két királyság egyesülése után Alicante a Madrid felé vezető út következtében kereskedelmi központ lett. Fontos lett a rizs, bor, olívaolaj, narancs és gyapjúexport.
Újkor
szerkesztés1609 és 1614 között, II. Fülöp uralma alatt száműzték a moriszkó lakosságot, akik a reconquista után is Valencia területén maradtak. A moriszkókat azzal vádolták, hogy a berber kalózokkal szövetkeztek, akik ekkoriban rendszeresen megtámadták és kifosztották a partmenti településeket, jelentős kárt okozva a kereskedelemben.
A moriszkók száműzetésével súlyos árat fizetett a város: számos iparos, kézműves és földműves elment parlagon hagyva a termőföldeket és a feudális nemesség az anyagi csőd szélére jutott.
Békés évszázadok után a 18. században vált ismét csaták színhelyévé a város: a spanyol örökösödési háború idején, 1709-ben a franciák ostromolták meg.
Modern kor
szerkesztés,_ca._1832.jpg)
Lassú hanyatlás volt jellemző a város gazdaságára. Ennek ellenére fontosnak számított a cipészet, valamint a mezőgazdaság. Ezen belül a narancs- és mandulatermesztés, valamint a halászat. 1873-ban, a karlista felkelés alatt a cartagenai föderalisták támadták. A 20. században, a spanyol polgárháború alatt hosszú időn át a köztársasági erők uralták. Itt végezték ki a Falange alapítóját, José Antonio Primo de Riverát.[4]
1954-től számos algériai menekült érkezett hajón a városba, amely Algéria függetlenségével 1962-től csak fokozódott. Alicantéban az 1950-es és 1960-as években a gazdaság átállt a turizmusra. Olyan külvárosok és lakótelepek épültek ekkoriban, mint Albufereta, El Barco és Playa de San Juan. Az új épületek hatalmas fellendülést hoztak a városnak, hisz éttermek, bárok és egyéb létesítmények ekkor nyíltak meg tömegesen. Ekkor adták át a város nemzetközi repülőterét is, amely a nagyobb forgalmat ki tudta szolgálni.
Franco halálával és a spanyol demokratikus átmenet után alkotmányos jogokat kaptak a nemzetiségek. A Valenciai régió törvényhozást kapott.
Közigazgatás
szerkesztés- Alicante legutóbbi polgármesterei, választási időszakok szerint:
| Hivatali időszak | Név | Párt |
|---|---|---|
| 1999–2007 | Luis Díaz Alperi | Partido Popular |
| 2007–2014 | Sonia Castedo Ramos | Partido Popular |
| 2014–2015 | Andrés Llorens | Partido Popular |
| 2015 | Miguel Valor Peidró | Partido Popular |
| 2015– | Gabriel Echávarri Fernández | Partido Socialista del País Valenciano |
Nyelv
szerkesztésA 20. század elejéig Alicante többségében katalán nyelvű város volt, bár már a 19. század végétől jelentős számú spanyol ajkú települt a városba. A Franco-diktatúra alatt a helyi nyelv használatát elnyomták, így a spanyol nyelvhasználat még nagyobb teret nyert. A város katalán nevét, Alacant, sem használhatta. 1990 óta mindkét nyelv – spanyol, katalán – hivatalosnak számít.[5]
Nevezetességei
szerkesztés- Szent Borbála-erőd (Castillo de Santa Bárbara) – Alicante legjelentősebb látványossága, a vár eredete a 9. századra, az Ibériai-félsziget muszlim ellenőrzésének idejére nyúlik vissza. 1248-ban X. Alfonz kasztíliai király vezette seregek foglalták el, nevét Szent Borbáláról kapta, mivel az erődöt december 4-én, Szent Borbála ünnepén szerezték meg a móroktól, az erődhöz vezető utakon kívül ma már lifttel is megközelíthető.
- Régi arab negyed
- Explanada de España – pálmafákkal szegélyezett, 600 méteres sétány, 6.5 millió márványlap fedi, mely hullámzó hatást kelt, nyáron ez az üdülőélet központja.
- Városháza – a spanyol-barokk stílusú műemléképületet 1699-ben kezdték el építeni, a munkálatok csak 1780-ban fejeződtek be, az épület jelenleg is az alicantei városi tanács székhelyének ad otthont és turisták számára is szabadon látogatható.
- Szűz Mária-bazilika (Iglesia de Santa María) – a 14. - 16. század között épült egy korábbi mecsetre, a bazilika egyetlen hajóból áll, támpillérei között hat mellékkápolna van, homlokzata barokk kialakítású, 2007-ben emelték bazilika rangra.
- Bari Szent Miklós-társszékesegyház (Concatedral de San Nicolás de Bari) – 1613 és 1662 között épült egy korábbi mecset fölött, a székesegyház külső megjelenése visszafogott, a keleti oldalon található főhomlokzat dór, a déli oldalon épült pedig ión stílusú, 1959-ben XXIII. János pápa székesegyházzá emelte.
- Tabarca szigete
- Az EUIPO székhelye
- Régészeti Múzeum (Museo Arqueológico)
- Gravina Szépművészeti Múzeum
- Santa Faz-kolostor
Népesség
szerkesztésAlicante város lakosainak száma 2009-ben az INE (spanyol statisztikai hivatal) adatai szerint 334 757, a polgármesteri hivatal adatai szerint 335 921 volt. Az utóbbi években a lakosságszám jelentősen emelkedett, főleg a hispano-amerikai bevándorlás miatt. Egy 2020-as felmérés szerint a város lakosságának 20-25%-a külföldi volt. Azonban sok észak-európai nyugdíjasnak van nyaralója a városban, így a külföldiek aránya jóval több lehet a valóságban, ők viszont nem szerepelnek a statisztikában. Számos madridi, kasztíllia-leóni, baszkföldi lakosnak van nyaralója a városban.
|
|
|
Városrészei
szerkesztés
Alicante városrészei
Albufereta, egy modern tengerparti városrész
Vistahermosa városrész
Felsőoktatás
szerkesztés- Egyetemi város
Gazdaság
szerkesztés- Kikötő
- Vas- és acélgyártás
- olajfinomító
- Dohánygyár
- Gumigyártás
- Pamuttextilgyár
- Bőrgyár
- Borászat ("alicantino", vagyis alicantei bor)
Közlekedés
szerkesztés
A város nemzetközi repülőtere, az Alicantei repülőtér El Altetben található, a várostól délre. Forgalmában megelőzi a valenciai repülőtérét: az ötödik legforgalmasabb repülőtér Spanyolországban Madrid, Barcelona, Palma de Mallorca és Málaga után. Jelentős a belföldi forgalom is: napi Iberia és Vueling járat köti össze a várost Madriddal és Barcelonával. Számos fapados légitársaság járata is megy a városba: Wizzair, Ryanair, Easyjet, Jet2.com.
A közösségi közlekedést főleg autóbuszvonalak jelentik. Fontos buszcsomópont van az Alicantei kikötő mellett, ahova a helyi mellett távolsági buszjáratok valamint a repülőtéri transzfer buszok is érkeznek.
Az Estación de Alicante-Terminal a város fejpályaudvara ahova a Murciából érkező Cercanías vonal mellett az AVE Madrid-Levante nagysebességű vasútvonala is befut.
A város közlekedésében fontos szerepet játszik az alicantei villamosvonal, amely vasút-villamos rendszerben működik. Alicante belvárosát összeköti a Costa Blanca üdülőtelepüléseivel, a legismertebb üdülőhelyig, Benidormig villamosított a vonal, onnatól Deniáig dízelkocsik közlekednek. Jelenleg a Deniába tartó vonal villamosítása zajlik, így csak Teuládáig van vasút, onnantól pedig pótlóbusz közlekedik.
Az alábbi járatok üzemelnek:
- L1 - Benidormig,
- L2 - San Vicente del Raspeig, (átadva 2013-ban)
- L3 - El Campelloig,
- L4 - Playa de San Juanig
- 4L - Ingajárat Puerta del Mar és Sangueta átszállóhely között (felfüggesztve 2013-ban)
Sport
szerkesztésIsmert emberek
szerkesztés- Itt született 1840-ben Eleuterio Maisonnave politikus.
Testvérvárosai
szerkesztés- Alexandria (Egyiptom)
- Brighton (Egyesült Királyság)
- Carloforte (Olaszország)
- Herzliya (Izrael)
- León (Nicaragua)
- Matanzas (Kuba)
- Nizza (Franciaország)
- Orán (Algéria)
- Riga (Lettország)
- Santa Ana (Salvador)
- Tojooka (Japán)
- Vencsou (Kína)
Képek
szerkesztés
A Szent Borbála-erőd
A tengerpart
Városkép
Szűz Mária-bazilika (14.–16. század)
Szent Miklós-társszékesegyház nyugati homlokzata
Városháza, mögötte a Szent Borbála-erőd
Városháza ülésterme
Tengerparti strandja
Az EUIPO székháza Alicatéban, a tenger felől nézve
A központi vásárcsarnok (Mercado Central)
A Plaza Luceros, a város egyik legfontosabb tere, három villamosvonal végállomása
A vasútállomás 2017-ben
.JPG)
Panorámakép
szerkesztés
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Municipal Register of Spain of 2025
- ↑ Magyar nagylexikon, 1. kötet, 501. old.
- ↑ Doromby Endre (1976). Spanyolország. Panoráma. 527. o. ISBN 963 243 019 0.
- ↑ Szentirmai József: Spanyolország.
- ↑ "VARIACIONES DE LOS MUNICIPIOS DE ESPAÑA DESDE 1842" (PDF). www.hacienda.gob.es (sp nyelven). Ministerio de Administraciones Públicas. 2008. Hozzáférés: 2025. április 24..
{{cite web}}: CS1 karbantartás: ismeretlen nyelvkód (link)
Források
szerkesztés- Szentirmai József: Spanyolország. Panoráma nagyútikönyvek. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 1995 ISBN 963-243-838-8
- Magyar nagylexikon, 1. kötet, 500. - 501. old.
