Ceres (törpebolygó)
A Ceres[14] (latinul Cerēs, más jelöléssel 1 Ceres, (1) Ceres; szimbólum .svg){kind=small}
)[15] a legkisebb törpebolygó a Naprendszerben, és az egyetlen, amely a kisbolygóövben helyezkedik el, így típusának egyedüli képviselője.[16] Giuseppe Piazzi fedezte fel 1801. január 1-jén, részben Zách János Ferenc hozzájárulásával;[17] nevét Ceres római istennő után kapta, aki a növények ültetése, az aratás és az anyai szeretet istennője volt a római mitológiában.
| Ceres | |
_(cropped).jpg) | |
| 2015-ös felvétel | |
| Felfedezése | |
| Felfedező | Giuseppe Piazzi |
| Felfedezés ideje | 1801. január 1. |
| Felfedezés helye | Astronomical observatory of Palermo |
| Névadó | Ceres |
| Kisbolygó jelölés | 1 Ceres |
| Alternatív név | A899 OF, 1943 XB, Démétér (Görögo.) |
| Ideiglenes név | Ceres Ferdinandea, Héra |
| Kisbolygókategória | törpebolygó fő kisbolygóöv |
| Pályaadatok | |
| Epocha | 2005. november 26. (JD 2453700.5)[1] |
| Aphélium távolsága | 447 838 164 km (2,987 CsE) |
| Perihélium távolsága | 381 419 582 km 2,545 CsE) |
| Fél nagytengely | 414 703 838 km 2,765 956 424 CsE[2] |
| Pálya kerülete | 2,605 Tm (17,4131 CsE) |
| Pálya excentricitása | 0,07976017[2] |
| Orbitális periódus | 1679,819 nap 4,599 év |
| Szinodikus periódus | 471.45885 nap |
| Átl. pályamenti sebesség | 17,882 km/s |
| Közepes anomália | 108,509° |
| Inklináció | 10,586712°[2] |
| Felszálló csomó hossza | 80,40696°[2] |
| Perihélium szöge | 73,15073°[2] |
| Perihélium átmenet | 2 461 599,9493353 julián dátum |
| Központi égitest | Nap |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Átlagos átmérő | 939,4 km |
| Egyenlítői sugár | 487,3 ± 1,8 km[3] |
| Poláris sugár | 454,7 ± 1,6 km[3] |
| Lapultság | 0,067 ± 0,005[4] |
| Felszín területe | 2 849 631 km² |
| Térfogat | 4,847×10⁸ km³ |
| Tömeg | (9,43 ± 0,07)·1020 kg[5] |
| Átlagos sűrűség | 2,077 ± 0,036 g/cm³[3] |
| Felszíni gravitáció | 0,27 m/s² 0,028 g[6] |
| Szökési sebesség | 0,51 km/s[6] |
| Sziderikus forgásidő | 0,3781 d 9,074 h[7][8] |
| Forgási periódus | 9,07417 h |
| Tengelyferdeség | körülbelül 3°[3] |
| Az égitest északi égi pólusának rektaszcenziója | 19 h 24 min 291°[3] |
| Az égitest északi égi pólusának deklinációja | 59°[3] |
| Albedó | 0,090 ± 0,0033[9] |
| Felszíni hőmérséklet | |
| Min. | Kelvin |
| Átl. | ~167 K[10] Kelvin |
| Max. | 239 K[10] Kelvin |
| Színkép típusa | C[11] |
| Látszólagos fényesség | 6,7[12]-től 9,32[6]-ig |
| Abszolút fényesség | 3,36 ± 0,02[9] |
| Látszólagos méret | 0,84"[13]-től 0,33"[6]-ig |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ceres témájú médiaállományokat. | |
Körülbelül 950 km-es átmérőjével messze a legnagyobb és legnehezebb test az aszteroidaövben; olyannyira, hogy az aszteroidaöv össztömegének körülbelül egyharmadát a Ceres adja.[18] A legújabb megfigyelések felfedték, hogy a kisebb, szabálytalan alakú, gyengébb gravitációval rendelkező aszteroidákkal szemben a Ceres gömb alakú.[9] Felszíne vízjég és különböző hidratált ásványok, például karbonátok és agyagfélék keverékéből állhat.[11] Belseje egy kőzetmagra és egy jégből álló köpenyre oszlik.[3] Látszólagos magnitúdója 6,7 és 9,3 között változik, azonban még legfényesebb állapotában sem észlelhető szabad szemmel.[12] Felszíne alatt folyékony vizet tartalmazó óceán rejtőzhet.
A NASA 2007. szeptember 27-én indította a Vesta és a Ceres felderítésére a Dawn űrszondát.[19] A Dawn űrszonda VIR nevű műszere infravörös fényben képes volt nagy területen szerves anyagot kimutatni a Ceres felszínén. A szerves anyagok főleg egy nagyjából 1000 km²-es területen találhatók, például az Ernutet kráter belsejében, annak a déli peremén, továbbá a kráteren kívüli területen onnan délnyugat felé. Egy másik nagy terület, ahol szerves anyagok találhatók, a kráter északnyugati pereme és a kráterből kidobódott anyaggal borított rész. Több más, néhány négyzetkilométer kiterjedésű területen van még ilyen anyag, a krátertől nyugatra és keletre is. Szerves anyag található még az Inamahari kráter egy kisebb részén, ami az Ernutettől 400 km-re van.[20]
Felfedezése
szerkesztés
A Mars és a Jupiter pályája között található ismeretlen bolygó ötletét először Johann Elert Bode vetette fel 1768-ban.[17] Indoklásában a ma már pontosított Titius–Bode-szabályra hivatkozott, amelyet Johann Daniel Titius adott ki 1766-ban.[17][21] A törvény alapján a bolygópálya fél nagytengelyének 2,8 CsE körül kellett lennie.[21] Miután William Herschel 1781-ben felfedezte az Uránuszt,[17] Titius és Bode szabályába vetett hit megnövekedett, így 1800-ban huszonnégy képzett csillagász együttes erővel kezdte el keresni a feltételezett bolygót.[17][21] A csoportot Zách János Ferenc vezette. Nem sikerült felfedezniük a Cerest, azonban később számos nagyobb kisbolygót találtak.[21] 1801-ben Georg Wilhelm Friedrich Hegel német filozófus De orbitis planetarum (A bolygók világa) írásában kritizálta azon kijelentéseket, hogy a Ceresnek mindenképpen léteznie kell.
Végül 1801. január 18-án Giuseppe Piazzi fedezte fel, aki egy, Francis Wollaston által Mayer 87-ként jelölt csillag után kutatott, amely nem abban a pozícióban volt található, amit Mayer állatövi katalógusa megadott.[17] Csillag helyett egy mozgó, csillagszerű objektumot talált, amiről először azt gondolta, hogy üstökös.[22] 24 alkalommal figyelte meg a Cerest, utoljára február 11-én, utána betegsége miatt kénytelen volt félbehagyni az égitest követését. 1801. január 24-én levélben jelentette be felfedezését néhány csillagásztársának, többek között barátjának, a milánói Barnaba Orianinak. Üstököst írt, de „mivel mozgása túl lassú és egyenletes, sokszor gondoltam rá, hogy ez valami sokkal jobb lehet”.[17] Áprilisban elküldte megfigyeléseinek teljes anyagát Orianinak, Bodénak, és Lalande-nak Párizsba, melyek megjelentek a Monatliche Correspondenz 1801 szeptemberi számában is.[22]
Nem sokkal később a Ceres látszólagos pozíciója megváltozott (főként a Föld pályamozgásának köszönhetően). Ezután túl közel került a Nap fényéhez, így más csillagászok nem tudták megerősíteni a felfedezést az év végéig. Ilyen sok idő után azonban már nagyon nehéz volt megjósolni a pontos helyét. Hogy ismét megtalálják, Carl Friedrich Gauss, ekkor még csak 24 évesen, kifejlesztett egy hatásos módszert a pálya meghatározására.[22] Alig néhány héten belül megjósolta a pályáját, majd elküldte eredményeit a Monatliche Correspondenz szerkesztőjének, Zách János Ferencnek. 1801. december 31-én Zách és Heinrich Wilhelm Olbers megtalálták a jósolt hely közelében, így megerősítve a Ceres létezését.[22]
Neve
szerkesztésPiazzi eredetileg a Ceres Ferdinandea (olasz eredetű, Cerere Ferdinandea) nevet javasolta Ceres római istennő és I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király után.[17][22] A „Ferdinandea”-t nem fogadta el a világ többi nemzete, ezért elvetették. Németországban egy rövid ideig Hérának hívták.[23] Görögországban Δήμητρα (Démétér) néven illetik, az istennő görög megfelelője után; eredeti használat szerint Démétér az 1108 Demeter kisbolygó névadója. A Ceres csillagászati jele egy sarló, (
), hasonló a Vénuszéhoz (
) amely a női nem jelképe és Vénusz kézitükre.[22][24] A cérium kémiai elemet Berzelius és Klaproth fedezték fel 1803-ban, egymástól függetlenül, nevét Berzelius javaslata alapján a Ceres után kapta.[25] William Hyde Wollaston 1802 elején fedezte fel a palládiumot (rendszáma 46), és először ceresiumnak hívta. Mikor 1805-ben nyilvánosságra hozta felfedezéseit, a név már foglalt volt a két évvel korábban felfedezett cérium számára, ezért végül a Pallas után nevezte el[26]
Besorolása
szerkesztés
A Ceres besorolása több alkalommal félreértések tárgya volt. Johann Elert Bode azt hitte, hogy a Ceres a „hiányzó bolygó”, amit megjósolt a Mars és a Jupiter között, 419 millió km-es (2,8 CsE) távolságra a Naptól.[17] Az égitest csillagászati jelet kapott, bolygóként jelezték csillagászati könyvekben és táblázatokban, a 2 Pallasszal, a 3 Junóval és a 4 Vestával együtt, körülbelül fél évszázadig, míg további aszteroidákat nem fedeztek fel.[17][22]
Mikor további objektumokat fedeztek fel a területen, rájöttek, hogy a Ceres volt az első a számos hasonló égitest közül.[17] Sir William Herschel 1802-ben az aszteroida („csillag-szerű”) kifejezéssel illette az ilyen testeket:[27] „annyira hasonlítanak a kisebb csillagokra, hogy még a legjobb teleszkópokkal is nehéz őket megkülönböztetni tőlük”.[28] Mivel a Ceres volt az első ilyen felfedezés, az 1 Ceres jelzést kapta a kisbolygószámozás modern rendszerében.[27]
A 2006-os Pluto körüli vita, és a „mi számít bolygónak” kérdés során a Ceres megkaphatta volna a bolygó osztályozást.[29][30] Egy sikertelen javaslat szerint ugyanis a bolygó definíciója a következő lett volna: „egy égitest, ami (a) megfelelő tömeggel rendelkezik, hogy saját gravitációs tere legyen, ezáltal felülkerekedhet a merev testre ható erőkön, és hidrosztatikus egyensúlyhoz (közel gömb alakhoz) juthat el, valamint (b) egy csillag körül kering, és nem csillag vagy nem egy bolygó holdja”.[31] Ha elfogadták volna, akkor a Ceres lett volna a Naptól számított ötödik bolygó.[32] A javaslatot azonban elvetették, így – mivel a másik definícióban meghatározott feltételt, hogy megtisztítja saját környezetét, nem teljesíti – (a Plutóval együtt) törpebolygó besorolást kaptak,[33] az azonban nem világos, hogy még mindig kisbolygó-e vagy sem.[34]
Fizikai tulajdonságok
szerkesztés
A Ceres a Mars és a Jupiter között elhelyezkedő aszteroidaöv legnagyobb objektuma,[11] azonban nem a legnagyobb a Nap, a bolygók és azok holdjai után: a Kuiper-öv-beli Pluto, Quaoar, Orcus, valamint a sokkal távolabbi szórt korongbeli Erisz ezen kategóriájú égitestek legnagyobb képviselői.[35]
Tömegét a kisebb aszteroidákra gyakorolt hatása alapján számították ki,[36] habár az egyes mérések kissé eltérnek.[37] A 2008-ban használt három legpontosabb érték átlaga 9,4·1020 kg körül van.[5][37] Ez a tömeg a kisbolygóöv teljes, a Hold tömegének csupán 4%-át kitevő, körülbelül 3,0 ± 0,2 ·1021 kg-os tömegének harmadát teszi ki.[38] Mérete és tömege elegendő ahhoz, hogy alakja közel gömb alakú legyen,[3] ami közel van a hidrosztatikus egyenlőséghez. Ezzel ellentétben más aszteroidák (kisbolygók), például a 2 Pallas,[39] a 3 Juno,[40] és a 4 Vesta[41] eléggé szabálytalan alakúak.
A Ceres felszínének összetétele nagyrészt hasonlít a C-típusú aszteroidáékéhoz,[11] de vannak különbségek. Az égitestről készült infravörös képeken látható, mindenhol előforduló képződmények hidratált anyagok, amelyek annak jelzői, hogy belsejében nagy mennyiségű víz található. A felszín további összetevői lehetnek még a vasban gazdag agyagfélék (cronstedtit), valamint a karbonátok (dolomit és sziderit), melyek a szenes kondrit meteorok gyakori ásványai.[11] A karbonátok és agyagfélék vonalai általában hiányoznak más C típusú aszteroidák színképéből.[11] A Cerest néha a G-típusú aszteroidák csoportjába is sorolják.[42]
A Ceres felszíni hőmérséklete viszonylag magas. Mérések szerint 1991. május 5-én Nap felőli oldalán 235 K (körülbelül ‒38°C) volt a hőmérséklet.[10] A Naptól való ekkori távolságát figyelembe véve a maximális érték 239 K lehet perihéliumközelben. Van néhány jel, ami arra utal, hogy rendelkezhet vékony atmoszférával, valamint jegesedés lehet a felszínén.[43] Az IUE által végzett ultraibolya tartományú megfigyelések vízpárát mutattak ki a sarkok közelében.[43]
Peter Thomas tanulmánya szerint a Ceresnek differenciált belseje van;[3] lapultsága túl kicsi egy homogén belsejű testhez képest, ami arra utal, hogy kőzetmagból és az azt borító jeges köpenyből áll.[3] A köpeny vastagsága 120-tól 60 km-ig változhat, amely 200 millió köbkilométer vizet jelenthet (a Ceres tömegének 16–26%-a, térfogatának 30–60%-a), ami több, mint a Föld édesvízkészlete.[44]
A Ceres felszínén található képződményekkel kapcsolatban ellentétek figyelhetőek meg. A Hubble űrtávcső által ultraibolya tartományban készített alacsony felbontású képeken egy sötét foltot találtak a felszínén, amelyet „Piazzi”-nak neveztek el a törpebolygó felfedezője után.[42] Azt valószínűsítették róla, hogy egy kráter. Később nagyobb felbontású képeket készítettek az égitest egy teljes forgásáról a Keck-teleszkóppal, adaptív optika felhasználásával. Ezen nem találták a „Piazzi” nyomát,[45] de látható volt két sötét képződmény, egyik a fényesebb, középső területeken. Ezekről is valószínűsíthető, hogy kráterek. A Hubble által 2003-ban és 2004-ben, látható tartományban készült képeken tizenegy felszíni képződményt lehet felfedezni, melyek tulajdonságai ismeretlenek.[9][46] Ezen képződmények egyike megfelel a korábban megfigyelt „Piazzi”-nak,[9] azonban a Keck által megfigyelt sötét albedójú képződmények nem azonosíthatóak.[45]
Az utolsó megfigyelések során meghatározták a Ceres északi sarkjának pontjait a rektaszcenzió irányában (19 h 24 min, 291°), a deklinációt (+59°), a Sárkány csillagképben. Ez azt jelenti, hogy a Ceres tengelyferdesége nagyon kicsi, körülbelül 3°.[3][9]
Pályája
szerkesztés
A Ceres pályáját, amely Mars és a Jupiter között található, a fő aszteroidaövben, 4,6 év alatt teszi meg. A pálya inklinációja mérsékelt (i=10,6°, míg a Merkúrnak 7°, a Plútónak 17°) és közepesen excentrikus (e=0,08, a Marsé 0,09).[1]
Az ábrán a Ceres és több más bolygó pályája látható (fehér/szürke). A pályák azon területei, melyek az ekliptika alatt találhatóak, sötétebb színnel vannak jelölve, továbbá narancssárga pluszjel a Nap helye. A bal felső ábra felülnézetből mutatja a Ceres helyét a Mars és a Jupiter között. A jobb felső egy közelebbi ábra, amely a Ceres és a Mars perihéliumának (q) és aphéliumának (Q) helyét mutatja be. A Mars perihéliuma a Nap ellentétes oldalán van. A lenti ábra a Ceres pályájának inklinációját mutatja be a Marséhoz és a Jupiteréhez viszonyítva.
A Cerest korábban egy kisbolygó-család legnagyobb tagjának tartották.[47] Az aszteroidák ilyen módú csoportjaiba a hasonló pályatulajdonságokkal rendelkező testek tartoztak. Ezen tulajdonságok jelezhették közös származásukat, például hogy egy, a múltban bekövetkezett ütközés során keletkeztek. A Ceres azonban más színképpel rendelkezik, mint a család többi tagja, így a csoportot ma már Gefion családnak hívják a legkisebb számú tag, az 1272 Gefion után.[47] A Ceres csupán egy betolakodó, mivel csak pályatulajdonságai egyeznek meg a többi kisbolygóéval, azonban származásuk nem közös.[48] Saját tengelye körül 9 óra 4 perc alatt fordul meg.[7]
Eredete és fejlődése
szerkesztés
A Ceres fejlődése egyszerű volt. Az akkréció és valószínűleg a rövid bomlási idejű radioaktív anyagok, például 26Al által fűtve belseje differenciálódott kőzetmaggá és jeges köpennyé, nem sokkal kialakulása után.[9][49] Ez az esemény felszínének átalakítását eredményezte a kriovulkanizmus által, valamint felszínén különböző geológiai képződmények alakultak. A hőforrások gyors csökkenésével azonban a Ceres hamar kihűlt.[49] A felszínen található jég fokozatosan szublimált, hátrahagyva különböző hidratált ásványokat, például agyagféléket és karbonátokat. Ma az égitest geológiailag inaktív, felszínét csupán becsapódási kráterek formálják.[9]
A nagy mennyiségű vízjég jelenléte arra utal,[3] hogy belsejében van vagy volt folyékony vízréteg.[49] Ezt a hipotetikus réteget gyakran hívják óceánnak.[11] Valószínűleg a kőzetmag és a köpeny között helyezkedik (vagy helyezkedett) el, mint az Europán.[49] Az óceán jelenléte sokkal valószínűbb, ha ammónia vagy más jegesedésgátló anyag van oldva a vízben.
A kutatók ammóniában gazdag agyagra találtak bizonyítékot. A vizsgálatokat a Dawn űrszonda látható- és infravörös spektrométerei végezték, amivel ásványok jelenlétét lehet kimutatni. Az ammónia-jég jelenleg elpárologna a felszínről, mivel ott ehhez a folyamathoz elegendően meleg van. Ugyanakkor ammónia molekulák meg tudnak maradni, ha kémiailag kötésben vannak más ásványokkal. Az ammónia vegyületek jelenléte felveti annak a lehetőségét, hogy a Ceres nem a fő aszteroida övben (a Mars és a Jupiter között) keletkezett, ahol jelenleg tartózkodik, hanem a külső Naprendszerben jöhetett létre. Egy másik elképzelés szerint közel a jelenlegi pozíciójához formálódott ki, aminek során a külső Naprendszerből befelé sodródó anyagot is magába épített.
Az ammónia jelenléte azt jelenti, hogy olyan környezetben jött létre, ahol sok volt a nitrogén. Következésképpen ez az anyag a hideg külső Naprendszerből ered.
A jelenlegi felszíni hőmérséklet 180 és 240 kelvin között változik. A magasabb hőmérséklet az egyenlítői övezetben mérhető.
Felszíni fényes foltok
szerkesztésA felszínen látható, feltűnő, fényes foltok eredete sokáig bizonytalan volt és a laikusok fantáziáját is megmozgatta. A NASA Dawn űrszondájának mérései alapján azt a megállapítást tették a kutatók, hogy a fényes anyag egyfajta só. A Ceres felszínén mintegy 130 fényesebb terület található, ezek többsége becsapódási kráter belsejében van. A sófajta neve magnézium-szulfát, más néven hexahidrit. A Földön más fajta magnézium-szulfát található, aminek neve Epsomi só. A kutatók szerint ezek a sóban gazdag területek úgy keletkeztek, hogy a bennük lévő vízjég szublimálódott. A jég és a só keveréke a becsapódó aszteroidák hatására került feljebb a mélyebb rétegekből. Ezt azt is jelenti, hogy vízjég található a felszín alatt.
A Ceres felszíne nagyrészt sötét, aminek fényessége a friss aszfalténak felel meg. A fényes területek viszont a napfénynek akár 50%-át is visszaverik, ami szinte vakítóan fényesnek számít. A vízjeget kémiailag még nem sikerült kimutatni a felszínen, ehhez további adatokra van szükség.
A nevesített Occator-kráter tartalmazza a legfényesebb anyagot a Ceresen. Az Occator-kráter átmérője 90 km, középső területe (amit fényes anyag borít) nagyjából 10 km átmérőjű és 500 m vastagságú. A fényes felületen sötétebb csíkok, valószínűleg törésvonalak láthatók. A középső kiemelkedés magassága 500 m. Az éles perem és a meredek falak arra utalnak, hogy az Occator-kráter viszonylag fiatal képződmény, a kutatók 78 millió évre becsülik a korát.
Kutatása
szerkesztés
Ha a Ceres perihélium-közelben van oppozícióban, látszólagos magnitúdója elérheti a +6,7-et is.[12]
Úgy tartják, hogy ez már túl halvány ahhoz, hogy szabad szemmel észrevehető legyen, de kiváló látási körülmények között egy éles szemű ember észreveheti a törpebolygót. Csak a 4 Vesta, valamint ritkább esetekben a 2 Pallas és a 7 Iris érhet még el ilyen fényességet.[50] Együttálláskor körülbelül +9,3-es magnitúdóval rendelkezik, ami megfelel a 10×50-es távcsővel látható leghalványabb objektumnak.
A Ceres megfigyelésének néhány jelentős mérföldköve:
- Egy csillag okkultációját figyelték meg Mexikóban, Floridában és a Karib-térségben 1984. november 13-án.[51]
- A Hubble űrtávcső ultraibolya felvételeket készített 50 km-es felbontással 1995-ben.[42][52]
- Infravörös képeket készítettek a Keck-teleszkóppal 2002-ben, adaptív optikát használva.[45]
- Látható fényben készült képeket (30 km) a Hubble-lal készítették 2003-ban, majd 2004-ben ismét.[9][46]
A NASA által 2007. szeptember 27-én elindított Dawn műhold az első, amely 2015-ben a törpebolygóhoz ért, miután előbb megközelítette a 4 Vestát.[19] A küldetés tervei szerint a Dawn 5900 km-es magasságban pályára állt a Ceres körül. Öt hónapnyi tanulmányozás után távolságát előbb 1300, majd újabb öt hónap múlva 700 km-re csökkentette, később 385 km magasságig ereszkedett.[53] Az űrszonda rendelkezik látható fényű és infravörös spektrométerrel, valamint gamma-sugárzás-mérővel és neutrondetektorral. Ezeket az eszközöket használják a Ceres alakjának és összetevőinek meghatározására.[19]
Az égitest tömegét a Mars körül keringő és felszínén lévő űrszondák által kibocsátott rádiójelek segítségével becsülték meg, a Mars mozgására ható perturbációk alapján.[38]
Megjelenése a kultúrában
szerkesztésMivel a Ceres a kisbolygóöv legnagyobb objektuma, számos tudományos-fantasztikus témájú könyvben, filmben, valamint számítógépes játékban szerepelt. Isaac Asimov több művében, például az Űrvadász-sorozatban és a Haldokló éjszakában is obszervatórium működik rajta. Larry Niven Ismert Űr-történeteiben a Ceres egy kisbolygóövbeli kormányzóság központja. A The American Astronaut című filmben a kisbolygón található bárban rendeznek táncversenyt.[54] Szerepel továbbá a Star Control, a Descent, a Descent³, a Terminal Velocity számítógépes játékokban, valamint a Warhammer 40,000 univerzumában és a Mutant Chronicles szerepjátékban is. Ezen felül Marton Béla két regényében kap fontos szerepet; ezek a: "Ceres foglyai" (pályájáról letérve súrolja a Földet, felszínén űrhajósok rekednek akik fejlett civilizáció maradványait fedezik fel) és az "Utazás a Vénuszra" (az első rész űrhajósait megmentik, korábbi bázisukról indul a Vénuszi expedíció).
Jegyzetek
szerkesztés- 1 2 Ted Bowell, Bruce v (2003. január 2.). "Asteroid Observing Services". Lowell Observatory. Hozzáférés: 2007. január 17.
- 1 2 3 4 5 Yeomans, Donald K. (2007. július 5.). "1 Ceres". JPL Small-Body Database Browser. Hozzáférés: 2007. július 5.–The listed values were rounded at the magnitude of uncertainty (1-sigma).
- 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 Thomas, P.C (2005). "Differentiation of the asteroid Ceres as revealed by its shape". Nature. 437: 224–226. doi:10.1038/nature03938. ISSN 0028-0836. Hozzáférés: 2007. december 9.
{{cite journal}}: Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó) - ↑ A jelenleg ismert méreteiből lett kiszámolva.
- 1 2 Carry, Benoit (2007. november). "Near-Infrared Mapping and Physical Properties of the Dwarf-Planet Ceres" (PDF). Astronomy & Astrophysics. 478: 235–244. doi:10.1051/0004-6361:20078166. 2008. május 30. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva.
{{cite journal}}: Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó) - 1 2 3 4 A számítások a jelenleg ismert paramétereken alapulnak. A látszólagos magnitúdó és átmérő a Horizons-szal lett generálva. (Ephemeris: Observer Table: Quantities = 9,13,20,29)
- 1 2 Dr. David R. Williams (2004). "Asteroid Fact Sheet". 2009. július 14. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. február 2.
{{cite journal}}: Cite journal requires|journal=(súgó) - ↑ Chamberlain, Matthew A. (2007). "Ceres lightcurve analysis – Period determination". Icarus. 188: 451–456. doi:10.1016/j.icarus.2006.11.025. Hozzáférés: 2007. december 8.
{{cite journal}}: Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó) - 1 2 3 4 5 6 7 8 9 Li, Jian-Yang (2006). "Photometric analysis of 1 Ceres and surface mapping from HST observations" (PDF). Icarus. 182: 143–160. doi:10.1016/j.icarus.2005.12.012. 2007. november 28. dátummal az eredeti (pdf) címről archiválva. Hozzáférés: 2007. december 8.
{{cite journal}}: Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó) - 1 2 3 Saint-Pé, O. (1993). "Ceres surface properties by high-resolution imaging from Earth". Icarus. 105: 271–281. doi:10.1006/icar.1993.1125. Hozzáférés: 2007. december 9.
{{cite journal}}: Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó) - 1 2 3 4 5 6 7 Rivkin, A.S. (2006). "The surface composition of Ceres:Discovery of carbonates and iron-rich clays" (pdf). Icarus. 185: 563–567. doi:10.1016/j.icarus.2006.08.022. Hozzáférés: 2007. december 8.
{{cite journal}}: Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó) - 1 2 3 Donald H. Menzel and Jay M. Pasachoff (1983). A Field Guide to the Stars and Planets (2nd edition ed.). Boston, MA: Houghton Mifflin. 391. o. ISBN 0-395-34835-8.
{{cite book}}:|edition=has extra text (súgó) - ↑ A Ceres látszólagos mérete a 2009-es oppozíciókor: 974km átm. / (1,58319CsE * 149 597 870 km) * 206265 = 0,84"
- ↑ Horvai Ferenc. "Erisnek hívják, Xenának becézik". Űrvilág. 2007. december 22. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. július 6.
- ↑ JPL/NASA (2015. április 22.). "What is a Dwarf Planet?". Jet Propulsion Laboratory. Hozzáférés: 2022. január 19.
- ↑ Kovács József (2008. június 13.). "Plutoida a törpebolygók hivatalos neve". hírek.csillagászat.hu. Magyar Csillagászati Egyesület. 2009. november 23. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. augusztus 2..
A harmadik ismert törpebolygó, a Ceres nem tartozik a plutoidák közé, [...] A mostani elképzelések szerint lehet, hogy az első "aszteroida" típusának az egyetlen képviselője, ezért az IAU jelenleg nem tervezi a Ceres típusú törpebolygó kategória létrehozását.
- 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Hoskin, Michael (1992. június 26.). "Bodes' Law and the Discovery of Ceres". Observatorio Astronomico di Palermo "Giuseppe S. Vaiana". 2011. május 22. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. július 5.
- ↑ Pitjeva, E. V.; Precise determination of the motion of planets and some astronomical constants from modern observations, in Kurtz, D. W. (Ed.), Proceedings of IAU Colloquium No. 196: Transits of Venus: New Views of the Solar System and Galaxy, 2004
- 1 2 3 Russel, C.T. (2006). "Dawn Discovery mission to Vesta and Ceres: Present status". Advances in Space Research. 38: 2043–2048. doi:10.1016/j.asr.2004.12.041. Hozzáférés: 2007. december 8.
{{cite journal}}: Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó) - ↑ "Dawn Discovers Evidence for Organic Material on Ceres, 2017-02-16". 2017. február 18. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. február 17.
- 1 2 3 4 Hogg, Helen Sawyer (1948). "The Titius-Bode Law and the Discovery of Ceres". Journal of the Royal Astronomical Society of Canada. 242: 241–246. Hozzáférés: 2007. december 9.
- 1 2 3 4 5 6 7 Forbes, Eric G. (1971). "Gauss and the Discovery of Ceres". Journal for the History of Astronomy. 2: 195–199. Hozzáférés: 2007. december 8.
- ↑ Foderà Serio, G.; Manara, A.; Sicoli, P. (2002). "Giuseppe Piazzi and the Discovery of Ceres". In W.F. Bottke Jr., A. Cellino, P. Paolicchi, and R.P. Binzel (ed.). Asteroids III (PDF). Tucson, Arizona: University of Arizona Press. 17–24. o.
{{cite book}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ Gould, B.A. (1852). "On the symbolic notation of the asteroids". Astronomical Journal. 2 (34): 80. Hozzáférés: 2007. július 5.
- ↑ Staff. "Cerium: historical information". Adaptive Optics. 2010. április 9. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. augusztus 1.
- ↑ "History of Palladium Part 3". Palladium: Metal of the 21st Century (angol nyelven). 2018. június 29. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. augusztus 2.
- 1 2 Hilton, Dr.J.L. (2001. szeptember 17.). "When Did the Asteroids Become Minor Planets?". 2020. március 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2006. augusztus 16.
{{cite web}}: More than one of|archivedate=és|archive-date=specified (súgó); More than one of|archiveurl=és|archive-url=specified (súgó) - ↑ Herschel, William (1802. május 6.). "Observations on the two lately discovered celestial Bodies.".
{{cite web}}: Check date values in:|year=(súgó)CS1 karbantartás: year (link) - ↑ Battersby, Stephen (2006. augusztus 16.). "Planet debate: Proposed new definitions". New Scientist. Hozzáférés: 2009. augusztus 1.
- ↑ Connor, Steve (2006. augusztus 16.). "Solar system to welcome three new planets". NZ Herald. 2012. november 11. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. augusztus 1.
- ↑ Owen Gingerich; et al. (2006. augusztus 16.). "The IAU draft definition of "Planet" and "Plutons"". IAU. 2013. február 3. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. augusztus 1.
{{cite web}}: Explicit use of et al. in:|author=(súgó) - ↑ Staff Writers (2006. augusztus 16.). "The IAU Draft Definition Of Planets And Plutons". SpaceDaily. Hozzáférés: 2007. április 27.
- ↑
Richard Binzel; et al. (2006. augusztus 24.). "IAU 2006 General Assembly: Result of the IAU resolution votes". IAU. Hozzáférés: 2007. április 27.
{{cite web}}: Explicit use of et al. in:|author=(súgó) — "Ceres was an asteroid" - but note it then talks about "other asteroids" crossing Ceres' path. - ↑ Spahr, T. B. (2006. szeptember 7.). "MPEC 2006-R19 : EDITORIAL NOTICE". Minor Planet Center. Hozzáférés: 2009. augusztus 1..
the numbering of "dwarf planets" does not preclude their having dual designations in possible separate catalogues of such bodies.
- ↑ Stansberry, J. (2007. november 5.). "Physical Properties of Kuiper Belt and Centaur Objects: Constraints from Spitzer Space Telescope". Hozzáférés: 2007. december 8.
{{cite journal}}: Cite journal requires|journal=(súgó); Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó) - ↑ Michalak, G. (2000). "Determination of asteroid masses". Astron. Astrophys. 360: 363–374. Hozzáférés: 2007. december 9.
- 1 2 Kovacevic, A. (2007). "A New Determination of the Mass of (1) Ceres". Earth, Moon, and Planets. 100: 117–123. doi:10.1007/s11038-006-9124-4. Hozzáférés: 2007. december 8.
{{cite journal}}: Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó) - 1 2 Pitjeva, E.V. (2005). "High-Precision Ephemerides of Planets — EPM and Determination of Some Astronomical Constants" (PDF). Solar System Research. 39 (3): 176. doi:10.1007/s11208-005-0033-2. 2012. szeptember 7. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2007. december 9.
- ↑ Carry, B. (2007). "Asteroid 2 Pallas Physical Properties from Near-Infrared High-Angular Resolution Imagery". ISO. ESO Planetary Group: Journal Club. Hozzáférés: 2009. augusztus 1.
{{cite web}}: Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó) - ↑ Kaasalainen, M. (2002). "Models of Twenty Asteroids from Photometric Data" (PDF). Icarus. 159: 369–395. doi:10.1006/icar.2002.6907. 2011. június 29. dátummal az eredeti (pdf) címről archiválva. Hozzáférés: 2008. január 28.
{{cite journal}}: Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó) - ↑ Thomas, Peter C. (1997). "Impact Excavation on Asteroid 4 Vesta: Hubble Space Telescope Results". Science. 277: 1492–1495. doi:10.1126/science.277.5331.1492. Hozzáférés: 2007. december 8.
{{cite journal}}: Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó) - 1 2 3 Parker, J.W. (2002). "Analysis of the first disk-resolved images of Ceres from ultraviolet observations with the Hubble Space Telescope". The Astrophysiscal Journal. 123: 549–557. doi:10.1086/338093. Hozzáférés: 2007. december 8.
{{cite journal}}: Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó) - 1 2 A’Hearn, Michael F. (1992). "Water vaporization on Ceres". Icarus. 98: 54–60. doi:10.1016/0019-1035(92)90206-M. Hozzáférés: 2007. december 8.
{{cite journal}}: Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó) - ↑ Carey, Bjorn (2005. szeptember 7.). "Largest Asteroid Might Contain More Fresh Water than Earth". SPACE.com. Hozzáférés: 2006. augusztus 16.
- 1 2 3 Staff (2006. október 11.). "Keck Adaptive Optics Images the Dwarf Planet Ceres". Adaptive Optics. 2010. január 18. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. április 27.
- 1 2 "Largest Asteroid May Be 'Mini Planet' with Water Ice". HubbleSite. 2005. szeptember 7. 2009. augusztus 18. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. augusztus 1.
- 1 2 A. Cellino et al. "Spectroscopic Properties of Asteroid Families", in Asteroids III, p. 633-643, University of Arizona Press (2002). (Table on page 636, in particular).
- ↑ Kelley, M. S.; Gaffey, M. J. (1996). "A Genetic Study of the Ceres (Williams #67) Asteroid Family". Bulletin of the American Astronomical Society. 28: 1097. Hozzáférés: 2007. április 27.
{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - 1 2 3 4 Castillo-Rogez, J.C. (2007). "Ceres: evolution and present state" (pdf). Lunar and Planetary Science. XXXVIII: 2006–2007.
{{cite journal}}: Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó) - ↑ Martinez, Patrick, The Observer's Guide to Astronomy, page 298. Published 1994 by Cambridge University Press
- ↑ Millis, L.R. (1987). "The size, shape, density, and albedo of Ceres from its occultation of BD+8 deg 471". Icarus. 72: 507–518. doi:10.1016/0019-1035(87)90048-0. Hozzáférés: 2007. december 8.
{{cite journal}}: Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó) - ↑ "Observations reveal curiosities on the surface of asteroid Ceres". 2011. október 5. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2006. augusztus 16.
- ↑ Rayman, Marc (2006. július 13.). "Dawn: mission description". UCLA – IGPP Space Physics Center. Hozzáférés: 2007. április 27.
{{cite web}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link) - ↑ Snider, John C. "Movie Review: The American Astronaut". Hozzáférés: 2009. július 24.
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztésForrások
szerkesztés- New Clues to Ceres' Bright Spots and Origins, 2015-12-09
- Victor Gomez Pin: Hegel—valódi és racionális, Líra Kiadó 2022, 13.-16. oldalak
